Kapitány a hajónaplónak: február végén járunk, az idő enyhülésével már korántsem annyira egyértelmű, hogy a sál, sapka, télikabát-kombó a legmegfelelőbb felszerelés felderítő expedíciókhoz.

Pedig azt kár volna tagadni, hogy február elején baromi hideg volt. Tekintsünk most vissza erre a gyönyörűen, csillogóan, gusztustalanul dermesztően hideg fuvallatokkal operáló időszakra!
Tehát mennyire is volt hideg úgy konkrétan?
Annyira hideg volt, hogy befagyott a seggünk. Ezt persze bárki mondhatja és mondja is.
A medve ugyan nem látta meg az árnyékát, de csak azért, mert az árnyék inkább bent maradt a barlangban, tüzet rakott és tovább szórakozott a fal felé lekötözött szerencsétlenekkel.
A mormota, meg miután meghallotta a reggeli időjárás-jelentést, inkább visszafeküdt aludni.
Olyan hideg volt, hogy ott is jégcsap nőtt, ahol nem is volt víz. Fölfelé! Ráadásul az igen éles külső sarkokban.
Olyan hideg volt, hogy Szibériában kijöttek megnézni, hogy hova ment a hideg onnan. Arrafelé beköszöntött a tavasz, tartósan -10 és 0 fok közé kúszott a hőmérséklet és boldogan konstatálták, hogy így reggelente már elég csak egy zoknit húzni a csizma alá.
Annyira hideg volt, hogy jégszívembe (figyeled!) is belopózott az együttérző sajnálkozás, hogy szegény hegymászóknak milyen rossz lehetett, amikor le kellett vágni elfagyott lábujjaikat. Rögtön azután, miután végiggondoltam, hogy azért az Univerzummal tényleg nincs minden rendben, ha téli bakancsban annyira fázik a lábam, hogy a levétele után hirtelen nem tudtam a lábujjaimra, hogy mik azok ott a lábfejemen, úgy elfeledkeztem róluk.
Barátságok hűltek ki. Annyira hideg volt.
Az emberek elkezdtek rendkívül hülye kinézetű sapkákat hordani.
A túlzottan réteges öltözködés eredményeképpen jelentősen több gyerek gurult el spontán, mint a sokévi átlag.
A macskák még a kaja látványára se akartak kijönni a házból.

Szóval ennyire volt hideg, ha konkretizálni szeretnénk.

Lehet, persze, hogy túl drámaian fogjuk fel ezt az egészet. Nem árt figyelembe venni, hogy a Kárpát-medence lakossága az egyik legelpuhultabb népség az időjárás viszontagságaival szemben. Ez nem a mi hibánk, így alakult. Kár, hogy mindig ilyen mérsékelt az időjárás, mi?
Persze, mondhatja erre valaki, hogy "Nem is, mert például egy svéd 3 másodperccel előbb párologna el 50 fokon!", de lássuk be, ez nem túl releváns különbség, főleg, ha összehasonlítjuk, hogy az idézett valaki adott idő alatti hóangyalka-csináló versenyben vélhetőleg alulmaradna, mert előbb fagyna meg, mint ahogy megjönne a kedve efféle baromságokhoz.

Most persze anyázol a hirtelen jött hózápor közepette, hogy elkiabáltam, de ne aggódj! Ma nem kell havat lapátolni, el fog ez olvadni gyorsan, lazán és egyszerűen.