Mit szólnánk egy jó meleg francia hagymaleveshez? Tudod, sajttal a tetején. Na, hm? Cipóban? Pirított cipóban? Mert már annyiszor láttad és ettél volna, de nem. Az Aranykakas Vendéglőben, Salgótarján mellett 680 Ft-ért? Hm? Márminthogy hmmm! ? Szőlővel? Ja, nem bocs, azt most eszem, de nem amellé.
Ár-érték arány? Meg múltkor is, amikor gulyáslevest kértél, amit abban a kis minibográcsban hoznak ki (persze tudjuk, hogy nem abban főzik ám, abba töltik bele, de ez azért olyan finom, mert paprika helyett van benne illúzió is). Akkor is jobb lett volna ez.
Cipóban? A cipó jó. A pirított cipó jó. Pirítós kenyeret is oly rég ettél mér, pedig nagyon szereted.
Hát, kiadós. A hagymaleves jó? Jó, de mondjuk azért egy tárkonyos raguleves (amit a gimis osztálykirándulásokon ismertél meg igazán, mmm, de jó is volt, ahogy Körmy csinálta) mégiscsak jobban esett volna. Meg hát, valljuk be, annyira azért nem jó. Nem csak itt, hanem úgy általában. De hát a cipó miatt. Amiatt megérte? Mert hát jó, persze, de azért a tizedik falat után, mikor még mindig maradt egy fél, már nem olyan izgalmas. Nem lehetne hozzá kérni esetleg egy kis margarint?
Lehet, hogy nem is szereted a hagymalevest?