A most következő történet szereplői kitalált alakok. Bármilyen hasonlóság létező személyekhez csak a véletlen műve lehet.
A narrátor személye nem azonos az íróéval.
A két állítás a korábbi történetekre is igaz.

Kertész úr igen nagy kultúrakedvelő hírében állt.
Sokat olvasott. Olyanokat tudott emiatt, hogy beszarsz! Kedvelt vitatémája volt például az, hogy hol a fenében is van Székesfehérvár valójában. Kertész úr ugyanis (és ezt nem ő találta ki) meg volt arról győződve, hogy nem ott, ahol mi azt hisszük. Vagyis persze, ott van egy Székesfehérvár nevű város, de eredetileg nem is ott volt.
Kertész úr igen kulturált, kultúraszerető ember volt. Persze a buzikat száműzte volna az országból, ha teheti, de sokat járt színházba. Néha még egészen modern, táncos vagy nem táncos darabokat is nézett. Párat még meg is értett. Hiába, Kertész úr nagy kultúrember hírében állt. Csak azok a rohadt homik.
A K.-nak néha még megbocsátotta, hogy az (ha épp olyan volt az alakítása, meg általában amúgy is heterókat játszott), de az A.-nak már nem. (Ezek híres színészek, ha nem tudnátok). De őt mondjuk rajta kívül is sokan utálják. Kertész úr pedig részt vett a kollektív tudat folyamában, hiszen kultúrember volt.
Szerette a néptáncot. Na, most az más kérdés, hogy a salsát szerinte be kellene tiltani, hiszen az egy szar, még Kertész úr szerint is. Ez a mélyről jövő utálat ez iránt a tánc iránt nem tudni, honnan fakadt. Ez már a homályba vész, csakúgy, mint a Gyűrű készítésének története, de az egy teljesen más história.
Kertész úr igen kulturált volt. Szerette Bach-ot, Mozartot és Haydn-t. Meg a Quimby-t is. Tényleg! A Kispált nem, mert az szar, de így látjuk, hogy a tágabb értelemben vett popzenét sem vetette meg és úgy általában a jóféle muzsikát, ahogy az egy kultúremberhez illik. Jó, most tekintsünk el attól, hogy az Operaházat bezáratná, ha tehetné. Most tényleg, arra mi szükség van egyébként is? Csak óbégatnak ott, meg teátrálisan gesztikulálnak hülye színes ruhákban. Persze  a kultúra szeretete megenyhítette Kertész úr szívét! Véleményét később módosította az Operaházzal kapcsolatban. Nem záratná be. Csak megvonna tőle minden támogatást. Mert most tényleg, hol szolgálja az Opera a kultúrát, he?
Kertész úr természetesen nem akart rosszat senkinek. Csak hát szerette a kultúrát. Nagyon kultúrát vót.

Kertész úr szerette és mélységesen tisztelte a női nemet is. Nyíltan és őszintén vallotta, hogy a nőnek a konyhában a helye, de mindig kinyitotta előttük az ajtót (még akkor is, ha a kocsiajtót minden egyes alkalommal becsapják, mint ahogy ez a mai nők szokása) és felsegítette rájuk a kabátot. Ez pedig azért bőven ellensúlyozza véleményét, amivel egyet nem értésüket ennek nyomán el is felejtik nyomban a tisztelt hölgyek.
Ebből is látszik, hogy Kertész úr mennyire cseszettmód művelt volt.