A most következő történet szereplői kitalált alakok. Bármilyen hasonlóság létező személyekhez csak a véletlen műve lehet.
A narrátor személye nem azonos az íróéval. 

Ez a rész kicsit erősebben kapcsolódik az 1. részhez, mint a 2., szóval mélységes tisztelettel (ahogy csak tőlem megszokhattátok) ajánlanám elolvasásra ennek elkezdése előtt. Nyilván semmi nem feltétel, de azért jobban át fog jönni akkor ez is. Van pár konkrét utalás is, szóval, ha csak szimplán nem emlékszel, akkor is melegen ajánlom.

A fiatalember belekortyolt a teájába. Feketetea. Earl Grey. Csak egyszerűen. Sok cukorral (persze ez viszonyítás kérdése, egyesek szerint bármennyi sok, de ez még maga a fiatalember szerint is sok lehet. Egyesek: a borszakértők teaivó ekvivalensei, akik úgy gondolják, csak ők értékelik igazán a teát; vagy akik csak szimplán nem szeretik édesen.). Esetleg egy kevés tejjel. Nem azért, mert angol lett volna (nem volt az, legalábbis most még biztos nem). Egyszerűen a teát preferálta a kávé és tea közti hol erre, hol arra mozduló végeláthatatlan küzdelemben. Mondhatni, elkötelezett teadrukker volt.
Eltűnődött a Férfiösztön szavain.
- Talán igaza van. Egy idő után elérsz arra a szintre (a szó nem alá- vagy fölérendelő értelmében), amikor már nem érdekel a tökéletesség és az érzelmek között se teszel jelentős különbséget. Egyszerű szexuális vonzalom és minden-nap-minden-percében(vagy órájában, azért az is sok)-észbe-jutás, egyre megy. Melyiknél van több esélyed? Melyik jár kevesebb rizikóval?
Azt  gondolhatjuk, ez a hozzáállás egyszerűsítheti a problémát. De a fiatalember életében az elvártnál jóval kevesebb olyan dolog volt, ami egyszerűsített volna bármit is. Tudni vélte, hogy az a baj a mai társadalommal, hogy még mindig sokan szeretik a Tankcsapdát, de még ebben se volt biztos, tenni meg úgysem tudott ellene. Tehát a fentebb említett hozzáállás is inkább csak más irányba bonyolította a dolgokat. Ezen a ponton talán már kijelenthetjük, hogy a fiatalember egy érzelmi lúzer volt.
Az ebben az esetben felmerülő problémák tehát (amikkel már találkozott a fiatalember, és akkor még nem is szóltunk azokról, amikkel nem) a következők.
Szerelemfüggőség. Vagy valami olyasmi. Egy kis vonzódásból mindenképp ki akar hozni valamit, ha erősebbre méltó célszemélyt nem talál. Amikor a kapu közelébe ér (nem, nem nemi értelemben, még nem), még csak nem is a kapuba, csak a közelébe, kétségbeesik. Az ő feléről hatalmasnak tűnő befektetett energiát hagyja kárba veszni amiatt, mert rájött, a metrón az összes csaj jobban tetszik neki, mint az az egy? Milyen indokkal? Hogy viselkedjen vele ezután, hogy ne bántsa meg?
A fiatalember korábban nem is gondolta volna, hogy a barát-zóna annyira kellemes és meleg hely lehet. Kandallóval, barátságosan (máshogy nem is lehet) sárga falakkal, sonkával, kaláccsal, kolbászkerítéssel, szivárvánnyal és rózsaszín pónik szívének rózsakertjével. Pedig bizonyos nők barát-zónája ebben a helyzetben már ilyennek tűnt. Nem pedig a jól megszokott, már régi kedves ismerősként köszöntött hely csípős levegővel, savmedencékkel és persze minivulkánokkal (nem ám gejzír, minivulkán, lávával). És ne feledjük a kénfelhőket. Mindannyian ismerjük, olyan pokolszerű. Itt-ott azért előbújnak a bárányfelhők (immár nem a kénes fajta), át-átsüt a nap, és foltokban azért zöld a fű.
Választási kényszer. Bizonyos értelemben az előző probléma ellentettje, amiben az az egyik legszórakoztatóbb, hogy a kettő párhuzamosan is fennállhat. Fontos megjegyeznünk, hogy a fiatalembert ez annyira nem szórakoztatja, de szerencsére ő is ismeri az iróniát.
Ebben az esetben több nő is van, feléjük különböző vagy hasonló erősségű vonzási indexszel és nem tud dönteni, melyikbe érdemes energiát fektetni (még mindig nem abban az értelemben, még nem). "Mert egyszerre mindbe nem lehet" - így a fiatalember - "hiszen azzal önmagamat és őket is becsapnám."
Ezzel pedig bizonyos értelemben vissza is érkezünk a kör elejére. 

• Melyik jár kevesebb rizikóval?
• Melyik van közelebb?
• Melyiknél vesz kevesebb időt igénybe?
• Melyiknél tudod ellenőrizni az eredményt?

Ezeknek a szempontoknak az előtérbe kerülése is magyarázhatta azt, hogy a fiatalember udvarlásait szinte testen kívüli élményként élte meg.
De ahogy a barátai mondták: "Én irigyellek téged. A nőkkel mindig csak a baj van." Ők meg csak tudták. Hisz mind boldog párkapcsolatban éltek. Nőkkel.