Amikor a kisföldalattira vársz, és begördül az állomásra a jármű, és az egyik kocsiban békésen, fegyelmezetten, szokásos, semleges és komoly faarccal üldögél egy ember...
Jobb ha tőlem, tudod, hogy pár másodperccel ezelőtt még vidáman visítozva, a plafonról lógó kapaszkodókon majomként lengedezve ugrándozott jobbra-balra, mit sem törődve a világ gondjaival. Kivételek a nagyon öregek és a hajléktalanok.
De sokszor még ők is.