Amikor megtudtam, hogy másnap reggel 5-kor kelek, tudtam, hogy ez hazugság, mert valójában aznap estig nem is fogok aludni. Pedig ennél még a koránkelés is jobb egy kicsit. Sőt, a koránkeléssel nincs semmi baj. Csak azzal, hogy előtte nem aludhatsz sokat.

Ezzel együtt egész jó ütemben kezdtem el leépülni, köszönhetően annak is, hogy első nap csak délután tudtam felkelni, és aznap csak egy kávéra volt szükség, amit az esti munka előtt löktem le. Még a szokásos hajnali depresszió is csak a metrón tört rám és nem is az első megállóban.

Apropó hajnali depresszió. Ez a kialvatlanság 3. fázisa.

Az első fázis (megfelelő koffeinbevitel után) a kreatív fázis. Pörögnek a gondolatok, mindenről eszünkbe jut valami, de persze épp nincs nálunk papír.

Második fázis: lehet utálni a koránkelést, de azért a hajnal mégis szép. Ez nagyban függ attól is, hol érjük utol, ha szarabb napunk van tehát, ez a fázis kimaradhat.

Harmadik fázis: a depresszió. Mit keresek én itt ILYENKOR? Rendes emberek ilyenkor még alszanak. És miért túrja a velem szemben ülő fószer ilyen szemérmetlenül az orrát? És milyen undorító szürkemár ilyenkor a belváros?!

Aztán jön a beletörődés és a kimerültség.
Aztán úgy a 20-21. óra után már nincs is értelme fázisokról beszélni, vagy ha van, úgyse vagy képes ilyen magasröptű gondolatokra.

De ez senkinek nem is tűnik fel, mert megérkeztünk egy másik dimenzióba, a statiszták világába! Quiet please, irány öltözni, aztán smink, fodrász, tartózkodó! Ebben a világban a barátságok max. egy forgatás erejéig tartanak, csak szar viccek léteznek (ha férfiak mesélik, szexisták is), mégis röhög rajta mindenki, még az is, akinek van humorérzéke. Earth-Boredom (DC Comics nyelven), ahol minden történet arról szól, hogy milyen volt egy-egy előző forgatás. Ami már önmagában is mulatságos, ugyanis statisztának lenni tényleg baromi unalmas. Az én legizgalmasabb történetem például az, hogy volt egy évem, amikor egyáltalán nem mentem fodrászhoz, mert épp elégszer, elég jó időben és elég jó "karakterben" (ha ezt lehet annak nevezni) voltam forgatáson ahhoz, hogy mindig levágják eléggé a hajam.
Igaz, nagyon ritkán jártam. (És minden egyes alkalommal újra rájövök, hogy miért.)

Öltözés után egy óra várakozás múlva már mehetsz is sminkbe, fodrászhoz, ezután csak egy órát kell várnod a reggelire, közben szerencsére nem történik semmi, nem kell izgulni. Ezután már csak legalább egy óra, mire végre kapsz feladatot is, azaz állnod kell egy helyben valahol, sokáig, ahol a hőmérséklet sosem ideális. Vagy túl meleg van, vagy túl hideg, de hogy szuboptimális, az biztos. Aztán ismét várakozás a világ legunalmasabb, legripacsabb és legrátartibb embereivel (ha szimpatikus, ne izguljunk, idejében ki fog derülni róla is, hogy nem az, ha más nem, akkor vagy hisz a homeopátiában, de nagyon, vagy a magyarok mongóliai eredettörténetében, esetleg ő tudja, hogy az Illuminati milyen világuralmi terveket szövöget múlt szerda óta), aztán megint álldogállás, de lehet, hogy kell mozogni két métert, "Background action!", "Action!", "Cut!" "Vissza kezdőbe!"...29 óra ébrenlét, Puff!