Buliztál már színházban? Hát egészen múlt hétig én sem.
Elég érdekes élmény volt, kicsit bizarrabb, mint amire számítottam, de alapvetően pozitív. Aki szeret cipővel a kezükben táncoló embereket nézni, az csak jókedvvel jöhetett el, de számomra nem ez volt a fő pozitívum.
De ha már itt tartunk. Volt tánc. Viszont, nem tudom, hogy a környezetből vagy az odajövő emberekből adódóan, de itt minden tánc egy előadás is volt egyben. Egy performansz. Gyakorlatilag még akkor is, ha nem ez volt a cél.
Ebből persze adódhatnak félreértések. Például lehet, hogy teljesen gyanútlanul egyszercsak résztveszel életed egyik legerotikusabb táncában. De tényleg, mikor a dizsiben a csaj hozzád dörgöli a seggét, az sem ennyire híjjj, pedig látszatra ez azért visszafogottabb. Na de mi is itt a bökkenő? Az, hogy nem tudod, hogy ez most milyen értelemben csak játék. Mert persze a flört is az, de nem úgy. Mindenesetre a rejtélyre soha nem derült fény, ami nem is azért zavar, mert akartam volna, hogy legyen foganatja, a rejtély megoldása érdekelt. Érdeklődésem sokkal inkább Sherlock Holmes-i, mint Don Juan-i volt. Na persze rögtön utána egy másik faszival táncolt ugyanúgy, sőt ott már más is történt, de lehet, hogy csak azért mert én (látszólag) nem vettem a lapot. Inkább baromi sokat gondolkoztam. Más közegben kevesebbet kellett volna.
Viszont szintén gyanútlanul kaptam meghívást egy esküvőre, és nyertem pálinkát úgy, hogy a teljesítményem abban merült ki, hogy nem szálltam ki a versenyből.
Ja, és sikerült úgy berúgni, hogy ugyan nem éreztem, de legalább utána másnapos voltam. Már nem csak a gazdaságpolitikában, a másnapban sem lehet megbízni.
Ezért mondják, hogy a színházban megvalósul a csoda.