Ott járnak közöttünk. Ezek azok az arcok, akik felröhögnek a temetésen. Akik finganak szentmisén. Na de nem ám olyan sunyit és laposat, hanem öleset, recsegőset. (Az lesz a tettes, aki a legszigorúbban néz.)
Akik az esküvőn pont az "Igen"-nél fújják ki az orrukat. Természetesen Louis Armstrongot megszégyenítő trombitálással.
  Akik a vidámparkban a Super Killer Tornado 2000-ren beülnek melléd, és a teljes menet alatt az időjárásról, a világgazdasági helyzetről, és tényleg végig (de főleg menet közben) arról beszélgetnek melletted, mennyire unalmas volt a Walking Dead előző része.
  Vagy akik nem hagyják, hogy nyugodtan lubickolj a másnap kínjainak pocsolyájában és épp ilyenkor szeretne mélyenszántó beszélgetést kezdeményezni az élet és a kakaós csiga mibenlétéről.
  Vagy amikor ott vagy a szobában egy katzéval, már épp hangulatba jönnél, de meghallod Bubik István hangját a szomszéd szobából: "Reggel szeretem a napalmot a legjobban!" Így bizony nem lesz apokalipszis, se most, se később! Súlyosbítja a helyzetet, ha a filmet körülbelül egy héttel előtte láttad, ezért kb. minden mondathoz tudsz képet is kapcsolni. Ráadásul ezek is a háromórás, bővített változatot nézik.
Bizonyos helyzetekben Robert Duvall-t is meg lehet utálni.