Az utóbbi időben elég jó mozi élményeim voltak, de mint tudjuk, minden jónak vége szakad egyszer. Én azért reméltem, hogy a The Edge of Tomorrow-val leróttam a penitenciámat, de úgy fest, még nem. Az  idei cannes-i fesztivál versenyprogramját is megjárt The Rover erényeként annyit mindenképp elismerhetünk, hogy Robert Pattinson remekül beszéli a szellemi fogyatékos parasztausztrált.
De ennél egy paraszthajszálnyival (hehehe) kevésbé is tudok sekélyes lenni. Íme!

A történet szerint "Az Összeomlás" után tíz évvel járunk Ausztráliában. A járművek, ruhák és satöbbi kinézete alapján ez a bizonyos esemény valószínűleg jövő hét kedden, esetleg pénteken történik. Szétesik a modern gazdaság és civilizáció, az emberek elszórtan élnek a pusztába', az élelmiszer és üzemanyag nagyobb kincs, mint valaha, és mindenki magáért felel, törvény nincs, bár vannak katonák, akik próbálnak némi jelképes rendet tartani. A szakállas Guy Pearce (akit most nevezzünk csak Guy Pearce-nek) magányosan tengeti életét, kedvenc időtöltésének szentelve ideje nagy részét: az autójában ülve mereng.
Egy szép napon, amikor éppen nem az autójában teszi ezt, egy kedves kis csapat ellopja a járgányt. Guy Pearce gondol egyet, hogy ő mégsem ezért fizette be a Cascót múlt héten, ezért utánuk megy, hogy elmondja, ha nem adják vissza, nem csak ő lesz szomorú panda, hanem a csapat tagjainak összes családtagja is, ha meghallják halálhírüket. A kellemes utazás során mellésodródik Rey (Robert Pattinson), aki feleannyira sem kemény, mint ő, de mint majd meglátjuk, szükségük is lesz egymásra, és ezen még ők is meglepődnek.

Először talán vegyük szemügyre a naposabb oldalt!
Na most, Guy Pearce játéka elég meggyőző. Mondjuk látszólag kevés dolga van, de valójában nem annyira, mert helyette sokat beszél a tekintete. Igaz, ettől még maga a karakter unalmas marad.
Az anti-alkonyatisták (veletek vagyok!) kedvéért jelentem, hogy Patiszon se rossz, elsőre azt gondolnánk, semmi extra, vagy legalábbis nem annyira kifejező, mint Guy Pearce, bár a kiejtés nagyon beadja. Én meg tapasztalatból tudom, hogy jól beszélni se könnyű (jelentsen ez bármit a körülményekhez képest), neki meg ráadásul egy igen nehéz akcentussal és beszédstílussal kellett megbirkózni, szóval jár neki is a riszpekt. Amúgy pedig örvendetes látni, hogy végre egyszer nem A Szépfiú szerepét osztották rá, itt nem is volt ilyesmi és ő sem akarta azt hozni.
Ami még dicséretet érdemel, az az atmoszféra. Tényleg abszolút kihalt minden, olyan, mint a Walking Dead, csak több a puszta, és kevesebb a zombi (zéró). És a zene még rátesz erre, jól van megírva hozzá. És ahogy az emberek viselkednek egymással, az is jól illeszkedik ebbe a világba.

Ami számomra furcsa volt, hogy mennyit tudunk meg a különböző figurák előéletéről. Nem tudtam eldönteni, hogy túl sokat vagy túl keveset. Guy Pearce például kicsit beszél magáról, de ez nem feltétlenül magyaráz meg semmit. Nekem igazából az is elég lett volna, ha a már 10 éve tartó semmi miatt lett olyan, amilyen. Persze, elismerem, ez kicsit olyan amatőrös blöff lett volna.
Az autótolvajokkal és Patiszonnal is hasonló a helyzet: megtudjuk, hol voltak a Guy Pearce-szel való találkozás előtt közvetlenül, de nem teljesen világos, mit akartak ott, és utalás van arra is, hogy mik a terveik a jövőben, de ez sem teljesen világos. Ezeket nem hibaként rovom fel, csak úgy éreztem, abszolút homállyal is működött volna a dolog. Így viszont talán profibbnak látszik, ám felvet (szerintem) lényegtelen kérdéseket. Elismerem, a végén vagy egy "poén", de ennek megértéséhez sincs szükség ezekre a háttérinfókra, ám, elképzelhetőnek tartom, hogy minden felvezetés nélkül túl erőltetettnek hatna a hirtelen, és váratlan okkal megtámasztás.

Ami az egészet elrontja: túl lassú. Félreértés ne essék, ezzel alapvetően nincs probléma, persze, hogy lehet jó egy lassú film is. Viszont ez itt a környezetből és a karakterek jellegéből adódóan óhatatlanul unalomhoz vezet, sok lesz az ismétlés. Sivatag, ugyanaz a kérdés elhangzik háromszor, egyszer se válaszolnak, aztán lövünk kettőt és szevasz. Kábé ez történik újra és újra úgy, hogy a sivatagból egyre több lesz. Alapvetően tehát ez a lassúság az ismétlések miatt válik bajossá, az elején még egyáltalán nem zavaró, meg is alapozza a disztópikus hangulatot, amiről beszéltünk.
Vannak egyenesen meghökkentő pillanatok is. Egyszer pl. az egész közönség (mind a hat ember!) egy emberként rezzent össze. Sőt, még olyanok is, amik valójában nem is olyan viccesek, de mégis röhögni kell rajtuk. Csak nem jutott bele elég, vagy még inkább, nem jó ritmusban.
A másik gond, és ezzel inkább az a bajom, hogy nem értem (szerintem nem leszek ezzel nagy spoiler): Guy Pearce mindig elkezd könnyezni, ha öregekkel találkozik. De most komolyan, miért? Biztos lát bennük valamit, de hogy mit, én bevallom, nem jöttem rá.

Alapvetően tehát egy modernizált, pszichológiai Mad Max-szel állunk szemben, csak az a baj, hogy ezzel egy kicsit túl is dicsértem. Délutáni időtöltésnek szódával elmegy, ha épp esik kint az eső, de nem ajánlanám, hogy bárki fizessen érte egy teljes árú jegyet.
(Sajnálom, de a mostani különvélemény elmarad, ugyanis nézőtársam részéről gyakorlatilag a teljes érdektelenséggel találkozott a mai alkotás.)