- Bassza meg! - mondta a fiatalember (és nem ám csak úgy általánosan, hanem hogy a lány, ő bassza meg!), és kortyolt egyet a söréből, de az is lehet, hogy ugyanezt fordított sorrendben játszotta le.
  Lényegében egy hosszú mindfuck után rájött arra, hogy helytelenül gondolta azt, hogy tyúkszaros kis életének másvalaki körül kéne forognia. Vagy lehet, hogy épp kéne,de elképzelhető, hogy vágyai ismét félresiklottak. Valójában az a bizonyos mindfuck is abból eredt, hogy ő maga sem tudta ezt sokáig eldönteni. Mint általában, most is a szokásos problémába ütközött: vajon az agya vagy a szíve vezette, igaz volt-e mindaz, amit érzett, igaz volt-e mindaz, amiről hitte, hogy a lány érzi.
De mivel minden tűnődés vége csak még kuszább gabalyodás lett, a végkövetkeztetés egy "Bassza meg!" lett. Így mindenki jobban jár.
Emlékezett még a jó tanácsra - Tudod, a az emberi kapcsolatok terén mindig kompromisszumokat kell kötni. -  Ezt ő maga is tudta, de saját magával nem volt hajlandó erre. Ott bizony akkor is az lesz, amit ő akar!
Úgyhogy türelmesen gyűjtögette tovább a kedves kis baglyokat.
-Szerintem neked igazából csak szexpartnerre lenne szükséged. - mondta barátnője (de olyan barát barátnője).
-Ezt vehetem felajánlásnak is? - mint kiderült, nem, nem veheti annak.
Szóval mindennek a vége, és talán egy nyugodtabb időszak kezdete egy "Bassza meg!" lett. De a hangos zenében ez is csak alig hallatszott.
Mert az introvertált emberek nem azért nem beszélnek, mert nincs mit mondaniuk, hanem csak épp, amikor megszólalnának, senki nincs ott, aki hallhatná.Mint az erdőben kidőlő fa esete.
És a nyugalom se szerezhető meg ilyen könnyen.