Kedves Radiátor!

  Remélem, jól vagy, fűtesz rendesen, bordáid az elvárt hatásfokkal keringtetik a meleg vizet és jóleső melegséggel töltöd el a körülötted levők szívét!
  Kérlek, bocsáss meg, hogy ma olyan csúnyán megrúgtalak! Egyáltalán nem volt szándékos. Egyébként is, hidd el, nekem ez sokkal jobban fájt, mint neked. Ezt pedig nem csak úgy mondom. Konkrétan merem remélni, hogy nem tört el a lábam, de azért nyugtass meg, hogy neked semmi bajod, ugyanis jó, ha tudod, hogy a te boldogságod nekem mindennél fontosabb! A lábam épségénél csak pont egy iciripicivel kevésbé, de talán ezt tekinthetjük elhanyagolható különbségnek, hiszen a lábam még ráadásul fűteni sem tud, csak engem vinni, az meg kinek hiányzik?
  Ígérem, többé nem próbálok hozzád ennyire közel cigánykereket vetni, és igen, tudom, hogy figyelhettem volna az előjelekre. Már az sem volt különösképpen biztató jel, amikor nekirohantam Miki öklének, vagy amikor egy Chuck Norrist megszégyenítő körbepörgőrúgást adtam a falnak (amik miatt egyébként nem győztem könyörögni a megbocsátásért, és úgy érzem, a sziklaszilárdságú és elismerésre méltó keménységű fal továbbra is neheztel rám), de én nem voltam ezek után sem elég óvatos. Csak remélni merem, hogy megbocsátasz és nem hidegülsz el tőlem. Tudod, hogy számomra, nem csak egy egyszerű radiátor vagy.  Inkább egy valóságos fűtőtest!

 Mielőbbi gyógyulást kíván, és meleg (bár korántsem annyira, mint mikor veled vagyok) szívvel üdvözöl,

Sanyi

Ui.: az igen gyenge szóviccekért a hővel kapcsolatban majd jövő héten kérek bocsánatot, ha az időben neked is alkalmas