Kedves gyerekek, ma ismét az aranykort vesszük górcső alá, annak is a legrégebbi darabjait.
A szuperhősök eredetét fogjuk felkutatni.

Ugyebár az a közvélekedés, hogy Superman volt az első szuperhős.

(Itt talán érdekességként szolgálhatok azzal, ha elárulom, hogy a név eredetileg egy külsőleg inkább Lex Luthorra hasonlító gonoszemberre vonatkozott volna, aki ráadásul nem is szupererős és a többi, viszont agyban nagy. Kicsit olyan, mint Xavier Professzor az X-menből, csak gonoszban, kerekesszék nélkül.) Én egyetértek velük, ha szó szoros értelmében beszélünk szuperhősökről, de vannak tények, amik mégiscsak vitára adhatnak okot.
Ha csak három évet visszamegyünk az időben 1935-be, de az alkotópáros (Jerry Siegel és Joe Shuster) és a kiadó (a DC Comics valamelyik elődje) ugyanaz, eljutunk Doctor Occulthoz.
 
Igen, ő az. Igazi magánnyomozó alkat, de nem az a cinikus fajta. Viszont van mindenféle talizmánja, és ezek segítségével nyomja le a vámpírokat, farkasembereket, és más, szabadon választott démonokat, akiknek a felkutatására és legyőzésére szakosodott. Szóval kicsit olyan, mint John Constantine, csak kevésbé mocskos, kevésbé látványos, kevésbé szőke, kevésbé depressziós.Érdekes viszont, hogy ő volt az első köpenyes képregényhős, tehát ebben megelőzte Clark Kent-et. Egy pár epizódon keresztül ugyanis átkerült egy másik dimenzióba és ott átváltozott ilyen repkedő köpenyes hülyegyerekké. Tehát lehetne ő is szuperhős, de szerintem ez a sztori baromság volt, úgyhogy inkább nem.
Persze mindenki szabadon dönt efelől, de nézzük meg a két oldalon álló érveket! Egyrészt az én szűken vett értelmezésemben szuperhős az, aki természetfeletti képességekkel rendelkezik. De ha bevezetjük a Batman-argumentumot (ezt a fogalmat most találtam ki), felmerül a kérdés, hogy "Akkor Batman sem szuperhős?" Hiszen őt is annak szoktuk hívni sokszor. Na most, ha ő az, akkor Doctor Occult is az, és elvettük az első helyet Supermantől. Batmanre még a végén kicsit visszatérek a kérdés kapcsán.
Azonban itt még egyáltalán nem állunk meg. Ha visszatolatunk egészen 1934-ig, amikor képregényeket még sokkal inkább újságokban lehetett találni, mint külön kiadványokban, akkor találkozunk a Lee Falk agyából kipattant Mandrake, the Magiciannel (később egyébként ez a fósz alkotta Fantomot, a Vándorló Szellemet is), és a Phantom Magician-nel, a The Adventures of Patsy mellékszereplőjével Mel Grafftől. Mindketten varázslók és Phantom Magiciannek még titkos alteregója és álarca is van. Köpenye meg mindkettőjüknek van. Egyes amerikai "képregénytörténészek" őket nevezik az első képregényes szuperhősöknek.

De valóban nevezhetjük-e őket szuperhősöknek? Mert ide-oda varázsolgatnak, és akkor mi van, David Copperfield meg eltüntette a Kínai Nagy Falat, mégsem szuperhős. De tényleg, ezt általában nem szoktuk szupererőnek tekinteni.
De legalább ez újabb okot ad arra, hogy hülye fogalmakat találjak ki! Íme: a Zatanna-argumentum.

Ez a bögyös maca ugyanis szintén varázsló és tök fontos DC-s hős lett, Justic League-tag, meg amit akarsz. Külön vicces, hogy a faterja, Zatara (remélem, érzékelhető a névadásban az alkotók fantáziagazdagsága) kb. pont ugyanúgy néz ki, mint Mandrake.

Na jó, kicsit elegánsabb, de a fizimiskája... De hát, ha megszavazzuk, hogy Zatanna szuperhős, akkor Mandrake és Phantom Magician is az, és elérkeztünk az első képregényes szuperhősökhöz.

Fogadjunk, hogy erre nem számítottál! Valószínűleg Superman sem, és most egy sarokban sírdogál.
Amíg vissza nem nyeri az önbizalmát, elmondom, miért hordja kívül az alsógatyát, ami számomra a képregényhősök világának egyik legnagyobb rejtélye volt, lévén, hogy olyan sokan követték példáját. A helyzet az, hogy ezt a ruházati koncepciót nem Siegelék találták ki, ők is mintázták valahonnan. Konkrétan a cirkuszi erőművészek jelmezéről. Ja.
Hogy valami kínosat is mondjak róla, elárulhatom, hogy első inkarnációjában még nem is tudott repülni. Csak rohadt nagyokat ugrani. De ezen kívül még szuperlehelete és lézerszeme sem volt. Aztán ezt az egészet úgy sikerült megjavítani, hogy mikor újra kitalálták a hősöket, akkor róla, meg még jó pár kortársáról kitalálták, hogy "Ja, hát igen, de az úgy volt, hogy ők igazából nem is ebben az univerzumban, hanem egy másikban, és egyébként is, nekem semmi közöm ehhez az egészhez, haza akarok menni." Ezt többször is eljátszották még később. Ez az úgynevezett retcon egyik fajtája egyébként, aminek nem tudom mi lenne a magyar megfelelője, de azt jelenti, hogy visszamenőlegesen változtatnak meg dolgokat a történetekben, karakterekben, azért, hogy konzisztens legyen a világ. Ja, és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy az első pár epizódban még csak nem is hívták Metropolisnak a városát, hanem New Yorkban tolta, ami aztán hirtelen változott át Metropolissá. Az újságot meg, ahol dolgozott, ebben a másik világban nem Daily Planetnek, hanem Daily Starnak hívták. az első időkben és nem Perry White, hanem George Taylor volt a főszerkesztője. Jimmy Olsen meg még a szülei fejében sem létezett.

Ahogy ígértem, még visszatérek Batmanhez pár szó erejéig. Tehát akkor ő most szuperhős vagy nem? Mert ha akarjuk, értelmezhetjük Marvel-féle mutánsként, hiszen születésétől kezdve természetfelettien gazdag. És ez az egyetlen szuperereje. Annyira, hogy enélkül esélye sem lett volna betmenkedni.
Mindegy, nem akarom eldönteni a kérdést, rágódjon rajta, aki akar. Kaptatok egy kis képregénytörténelmet, remélem tetszett, legyen szerencsétek a következő alkalommal is!