Mindig figyelj az előjelekre!

-Tudod, valószínűleg semmi baj nem lesz, de azért jobb, ha fel vagy készülve arra, hogy könnyen meggondolja magát ilyen témakörökben, mint párkapcsolat. Még arra nem sikerült rájönnünk, pontosan melyik része váltja ki belőle a menekülési ösztönt, de ez van, ő ilyen. De ne aggódj emiatt, nem azért mondom. Csak olyan vagyok, mint a hírszerzés, érted, jobb felkészülten menni a csatába. Hátha, most, hogy ezt tudod, ki tudod védeni, hogy valami rosszul süljön el.
Igen, hátha. Vagy hátha nem.
-De igazából tudod mit? Felejtsd el, amit mondtam! Mintha itt se lettem volna! Tényleg, jobb lett volna, ha meg sem szólalok.
Persze csak a jó szándék vezérelte. Nekem mégis eszembe jutott róla egy teljesen másról szóló, valamiért mégis hasonló beszélgetés.

-Látom, nagyon izgulsz. Végül is nem gondolod, hogy 22 évesen már kicsit elkéstél ezzel? Gondolj bele, 5 év, mire végzel, 27 leszel... (És akkor ő még nem is tudja, hogy 28, mert 23 évesen kezdenék.) Biztos, hogy elég jó vagy ehhez? Hogy ezt akarod csinálni?
-Nézd, végül is azonkívül, hogy elmondod nekem, mennyire alkalmatlan vagyok, tulajdonképpen mire akarsz kilyukadni? (Ezt kellett volna mondanom. A következő lett belőle.) Tulajdonképpen mire akarsz kilyukadni?
-Csak arra, hogy ne izgulj ennyire! Nem tesz jót a teljesítményednek az idegesség!
Komolyan! Ez a beszélgetés megtörtént. Továbbra sem értem, hogy azoknak a kételyeknek a felszítása, amikkel hónapokon-éveken keresztül küzdöttem, hogyan segít az idegesség leküzdésében. De van egy tippem. Sehogy. Nagy érték a segítőkészség.

De vissza az előjelekhez!

-Ne, ne hagyj minket kettesben! Ha alszik, olyan, mintha itt se lenne.
A helyzet iróniáját az adta, hogy ébren viszont olyan volt, mintha én nem lettem volna ott se. Így hát...
-Ezek után legalább egy szopást megérdemelnél! Egy kiadósat! Ezt a tahóságot!
...
-Dobd ki a picsába!
...
-A lányoknak mindig meg kell bocsátani!

Tehát! Kétnapi agónia után...
-Ez tényleg nem esett jól. De itt nem a bűntudatról, vagy a büntetésről van szó, csak szerettem volna megbeszélni, hogy mi volt. Hogy lásd, hogy bennem mi zajlott le.
-Jó, hát akkor szerintem hagyjuk ezt az egészet!
-...
-Már korábban is kezdtem feszengeni. Kétségeim támadtak, nem tudom!
-(Csak nyugi! Ne ordíts! Ja, bocs, megszólalni sem tudsz.)
-Ne haragudj! Lehet, hogy nagyon nagy faszságot csinálok, de nem vagyok most erre alkalmas. Szerintem te többet akarsz ettől a kapcsolattól, mint amit én adni tudok.
-(Bla-bla-bla-bla-bla!) Igen, elég esélyes, hogy faszságot csinálsz!
-De tényleg, bocsánat! Megölelhetlek?
-(Állj ellen, állj ellen!) Jó, persze!

Csak hogy világos legyen:
1. "Vigyázz, szeszélyes!"
2. Mintha ott se lennék!
3."Dobd ki a picsába!"
4. Kidobott a picsába. De finoman!

Mindig figyelj az előjelekre! Nem leszel tőlük okosabb persze, de utólag sokkal érdekesebb lesz a történet!