Péntek 13. Az egész nap olyan volt, mint egy kabaré. Csak az a baj, hogy egy olyan kabaré, aminek én vagyok a főszereplője.
Pedig olyan jól kezdődött minden. Mi sem jelzi ezt jobban, minthogy első utam délelőtt az Adóhivatal kies épületébe vezetett. A legközelebbi villamost lekéstem. Ekkor még nem sejtettem semmit, ugyanis ez életem egyik visszatérő poénja. Csak akkor nem késem le, amikor a buszra várok. Viszont ki lehet találni, hogy akkor mi történik.
Adóhivatal, jajdejó, itt vagyok. Csupán 3-szor kellett átolvasnom a sorszámkiadót, hogy rájöjjek, nekem egyik opció sem jó, úgyhogy találomra megnyomtam az egyiket. 12-en állnak előttem. Na, ezen a héten nem veszek lottót.
De nem baj, türelmesek vagyunk.
-Ne haragudjatok srácok, nem írnátok alá, kéne két tanú. - ???

-Kezicsókolom, erre és erre lenne szükségem.
-Jó napot kívánok, rossz gombot nyomott a sorszámválasztónál, én ezzel nem foglalkozom. (Micsoda meglepetés!)
De azért itt még rendesek, látja, hogy én próbálkoztam, átküld egy másik ablakhoz.

-Kezicsókolom, erre és erre lenne szükségem.
-Várjon, amíg szólítják.
-De most küldtek ide a másik ablaktól.
-Várjon, amíg szólítják!
Namost én türelmes ember vagyok, a tv-vel is csak néha ordibálok. De itt kezdtem ingerült lenni. Végül szerencsére csak 5-ször kellett elismételnem, hogy épp az imént küldtek oda, és szerintem az épület előtt még nem hallatszott a hangom.
-Melyik ablaktól küldték?
-24-es.
-Mariann, a kurva anyádat!
Mivel nagy nehezen sikerült ezt is lerendezni, még mindig gyanútlan voltam.
Ahogy kilépek, elkezd esni az eső. Az Univerzum kóstolgat. Ki nem szarja le, legyek vizes!
Vizes lettem, de ki nem szarja le?

Ezután pár kedves e-mailből lejött, hogy három napi munkáért, körülbelül inkább csak feleannyi zsét kapok, mint eredetileg lett volna. A másik helyről meg egyébként is a kurva anyámat, hogy szerződéskötés híján meg merem kérdezni, hogy ki leszek-e fizetve. "Ugyan nem ismerjük egymást, de én híresen megbízható vagyok. Örüljön, hogy nem rúgom szájba a gyanúsítgatásért."

Semmi baj, jön a hétvége, here-vere ezerrel.
AHHA!


-Figyelj, lerobbant a kocsi, úgyhogy busszal megyünk. 8-kor Árpád-híd jó lesz?
-Figyelj, az Árpád-hídtól mégse megy, Újpest-Városkapu jó lesz?
-Figyelj, mindjárt indul a busz, úgyhogy, bocs ,de nem várnánk meg.(Mert ugye a villamost lekéstem, de hát kit lep meg?) A következő egy óra múlva indul.

A jegyautomata nem fogadja el a pénzt. Jól kibaszok vele, veszek kedvezményes jegyet.
Háhhá, mekkora király vagyok!
Kigyullad a piros lámpa. Nem-nem. Ma nem vagy király, hihihihi!
-Mi ez a jegy? Erre nem megyünk.
-De azért megy még busz?
-Persze, holnap reggel.

Semmi gond. Végülis ennél messzebbi pályaudvar már tényleg csak Csepelen és Ferihegyen van.

Ezek után egyáltalán nem lepődtem meg azon, hogy hazafelé a villamosra 20 percet vártam. De azon még ennyire sem, hogy garázsmenet volt. Alap.


Most már éjfél előtt nem merek lefeküdni, mert még az lesz a vége, hogy kirángatnak az ágyból és elvisznek szexrabszolgának.
Még szerencse, hogy nem vagyok babonás. Jól rábasztam volna erre a napra.