Bevallom, nem nagyon ismerem Ari Folman munkásságát. Erre a filmre is csak azért figyeltem fel, mert a trailerben megfogott valami: az, hogy azt sugallta, a film animációs is, meg nem is. Tehát vannak benne élőszereplős meg animációs részek is. Ez igaz is lett, de ha bárki hozzám hasonlóan emiatt akarja megnézni, akkor helyette inkább újrázzon Roger nyúl-lal, ezt meg hagyja másokra! (Persze, tök más műfaj, és máshogy félig animációs, de egyből beugrottak róla Bob Hoskins és rajzolt haverjai.)

Miért? Mindjárt rátérünk erre is, de előbb egy kis rövid spoilermentes ismertető, hogy ne botorkáljon senki a sötétben.

Szóval itt van nekünk Robin Wright, akit Robin Wright játszik (például a Princess Bride-ban ő a hercegnő, a Forrest Gump-ban meg Jenny -ezt egyébként a filmben sem titkolják). Eddig tartott a valóság és a fantázia összecsúszása. Kiderül, hogy hősnőnk elég mocsok döntéseket hozott a közelmúltban, ami miatt szépen lecsúszott a keresett színészek ranglétrájának aljára, utolsó esélye az, ha egy éppen beindulni látszó új technológia segítségével bedigitalizálják őt, és ezentúl filmek garmadájában fog játszani az ő digitális képmása. (Itt érdemes megemlékezni a film egyik legjobb poénjáról, ami szerintem a stúdió neve: Miramount. Majdnem fel is röhögtem, mikor megemlítették, de aztán mégse, mert úgy tűnt, senki nem tartana velem.)
Kb. eddig lehetne akár egy érdekes sci-fi is. Később aztán bejön még a képbe a fia eltűnése, a valóság meg a fantázia újra összecsúszik, csak most már a filmbéli Robin számára, és (és tessék figyelni, itt jön a probléma) sokkal zavaróbban.

Tulajdonképpen ez a zavaróság az első és legfontosabb szempont, ami miatt nem nyerte el a tetszésemet a cucc. Nagyon töményen adagolják ugyanis az ember arcába, hogy a világ, amibe csöppenünk (ez lesz a rajzolt rész), mennyire furcsa, mennyire megváltoztak a szabályok, mennyire máshogy működik benne minden. Annyira, hogy az első megdöbbenésből még fel se ocsúdsz, jön a következő és a következő és még, még, még.  Esetleg még odáig eljutsz, hogy elfogadd, hogy most nem egy egy LSD-tripet látsz (bár erre is azért rá kellet beszélnem magam), de a film gyakorlatilag saját magának se ad rá időt, hogy megtanítson a jelrendszerére, és egy idő után emiatt (legalábbis számomra) követhetetlené válik, hogy mi történik, vagy legalább, hogy miért. (Ezen a ponton szeretném megjegyezni, hogy a követést feltehetőleg nagy mértékben segítette volna, ha a film felénél nem alszom be pár percre, de ezt most kivételesen nem az alkotás hibájának rovom fel. Fáradt voltam, na. De mentségemre szóljon, hogy nézőpartnerem se értette nagyon az összefüggéseket, ha voltak, pedig ő rendkívül éber volt végig.)
Ezt a töménységet egyébként meg lehetett volna érzéseim szerint úszni például úgy, ha ugyanazt a 2-3 üzenetet  nem negyvenszer, hanem mondjuk csak üzenetenként egyszer, rendesen kifejtve próbálja meg elmondani nekünk a rendező, és nem próbálja vele szétbombázni az agyunkat. Egyébként abban sem vagyok biztos, hogy volt-e benne ennyi, az egy biztos pont az a választás kérdése volt. Mikor van, mikor nincs választásod. Meg egyébként is, kell-e nekünk az? (És akkor mit panaszkodok, végülis átjött, mit akart mondani, nem? Persze, csak nem sikerült közbe szórakoztatni is, ami itt azért cél lett volna.)
Aztán volt persze valami kis szerelmi szál is, ami egyébként szerintem elég bizarr volt, egyrészt a szerelem oka miatt a férfi részéről, másrészt a korkülönbség elég erős volt.

Másik problémám abban keresendő, hogy igazából a rajzolt részek még csak nem is néznek ki jól. Ez pedig azért elég nagy gáz, ha mondjuk elsőre a látvány miatt akarja valaki megnézni a filmet (mint ahogy tőlem szokatlanul ezúttal ez volt az egyik elsődleges.) Persze más kérdés, hogy erre a trailer alapján miért nem jöttem rá, mondjuk azt, hogy jóhiszemű vagyok. Bár ne lennék ennyire!

Szóval egy szó, mint száz, a The Congress nem egy jó film, nem is kifejezetten rossz, de inkább az utóbbi felé dől a mérleg nyelve. Lehet rajta gondolkozni, csak nem biztos, hogy érdemes. Ha valaki szereti a tömény, sűrű filmeket, és nem feltétlenül várja el, hogy ebből kisüljön egy konzisztens narratíva, annak tetszeni fog.
Ne feledd, van választásod, csak okosan!