Az első történet női főszereplővel!
Ezúton is köszönöm a visszajelzéseket. Azért örülök, hogy nem csak szerintem vicces.

A most következő történet szereplői kitalált alakok. Bármilyen hasonlóság létező személyekhez csak a véletlen műve lehet.
A narrátor személye nem azonos az íróéval.

Rita a tévhitek jeges fogságában vergődött.
Első tévhite az volt, hogy a többi embert érdeklik az ő problémái. Pedig nem!
 Nem érdekelte például a Három Vértestvért, akik épp ezen az estén akartak vérszerződést kötni és vérmérgezést szerezni egyikük nagyapjának ócska fanyelű bicskájának segítségével.
Ugyan nem érdekelte őket, mégis tisztelettudóan hallgatták egy ideig szegény Ritát. Sőt, Tomi, az egyikük még gyanúsan különös érdeklődést mutatott egy kicsit később is, mikor érdeklődött, vajon segített-e a kávé. Mármint az a kávé, amire alacsony vérnyomásával együtt hivatkozva pénzt koldult a nő és amit természetesen nem vett meg. Vagy hogy segített-e a csoki? Amit Tomi adott neki és amit nem bontott ki, és nem csak azért nem volt rá képes, mert jobb kezén csak három ujjal rendelkezett.
    Tulajdonképpen csokikibontási képességének elvesztését második tévhite tévhit-voltának köszönhette. Nevezetesen azt hitte, tudja, hogy hol van. Azt gondolta, egy kétsíkú világba került, a gonosz boltosok, akik nem engedik, hogy kártyával fizessen és a kedves, melegszívű idegenek között, akik meg akarják őt hallgatni. Pedig csak a mexikói úti villamosmegállóban volt.
    Harmadik tévhite az volt, hogy érthetően beszél. Hogyha minden harmadik-negyedik szavát vesszük, akkor ez igaz is. Emiatt talán soha nem is fogunk tiszta képet kapni róla.
Ez az apró error egész nagy szerepet játszott abban, hogy Zoli, aki valójában Sanyi, Zoliként mutatkozott be, nehogy felfedje valódi kilétét, sőt abban is, hogy ugyanő pénzt is adott neki, most először abban a reményben, hogy akkor az illető továbbáll. De ő nem tágított. Zoli, aki Sanyi, tartott is tőle egy idő után, hogy a dolgok a bemutatkozás irányába tartanak, de derekasan helytállt. Őt az érkező villamos mentette meg, mely jellemzően Zoli, aki Sanyi aznap esti szerencséjére nem közlekedett végig. De ez egy másik történet.
    Rita negyedik tévhite az volt, hogy tiszta tekintettel néz. Sajnos tekintetét még akkor se nevezhettük volna tisztának, ha ráönt egy flakon hypót és 15 percen át dörzsöli. Még akkor is zavaros volt, mikor szemei éppen nem befelé fordultak. Egyébként figyelemre méltó teljesítményként ismerhetjük el azt, hogy még az ilyen befelé forduló tekinteteknél sem vesztette el teljesen egyensúlyát. Csak ugyannyira dülöngélt, mint addig.
    Hiszen ez volt az ötödik tévhit. Az egyensúly megléte. Gondolhatta volna pedig, hogy a sok gyógyszer nem tesz jót. Az orvosai is gondolhatták volna, hogy a szabad levegő nem tesz jót. De ők is tévhitben éltek.
    Nem teljesen olyanban, de hasonlóban, mint Rita hatodik tévhite. Rita azt hitte, ugyanis hogy sokat tud. Például pszichológiából megtanulta, hogy ha valaki beszél, gondolatai el-elágaznak. Hogy az emberek előítéleteik alapján ítélnek először. Hogy a bolygókban olyan tények állnak, amikről mi nem is tudunk, és ezt már az amerikaiak is megmondták azzal a furcsa találmánnyal, amit Rita szerint a II. világháborúban fejlesztettek ki, de nem jut eszébe a neve.
Ezeket a dolgokat az ember az egyetem első évében mind megtanulja. Hogy semmitmondóak és értelmetlenek az anyag mondatai? Igen, azok. Hiszen tévhitekről beszélünk ugyebár.
    Hetedik tévhit. Rita azt gondolta, a hajléktalanok jól keresnek a koldulással. Tizenötezer forint. Hogy milyen időintervallumban, az nem derül ki, de ennyire gondolt. Rita már régen is irigyelte őket, mikor még szociális munkásként dolgozott no pénzért önkéntesként.
    Végül Rita azt hitte, a világ összeesküdött ellene. Anyja elvette a laptopját, a mobilját ellopták és nem tudott újat venni és még azt sem tudta, mennyi idősek a testvérei. Vagy ha igen, gyanús, hogy mind a ketten buktak egyszer vagy kétszer.
    Ha jobban meggondoljuk, ez az utolsó nem is volt tévhit.