Annyira gyönyörű vagy! De komolyan.
Szép szemek, szép formájú száj, csodás alak, hajzuhatagod hibátlanul omlik válladra. Csábító illatfelhő vesz körül.
Minden férfi utánad fordul, aztán rólad álmodoznak naphosszat. Bájos mosolyod mindenkit elbűvöl. Kellemesen csilingelő hangoddal pedig a maradékot is elvarázsolod.

Csak kár, hogy ekkora tahó vagy!
Én igazán nem vártam sokat tőled! Nem akartam szexelni veled. (Na persze képzeletben már elég sokszor megtettem, de az más.) Nem vártam el még csak azt sem, hogy térdelj elém és tedd a dolgod. Nem. Nem akartalak megcsókolni. Nem akartalak randira hívni. Sőt, nem túlzás azt állítani, hogy még beszélgetni sem akartam veled. Kijelenthetjük, hogy 90%-ban nem is érdekelt, hogy ott vagy-e egyáltalán. De lehet, hogy még ennyire se szartam rád, matekból soha nem voltam jó.

Egy apróság zavart csak meg. Mind a ketten emlékszünk rá, hogy már párszor találkoztunk. Mások társaságában, úgy,hogy nem is sejtettük, hogy a másik ott lesz, de ott volt. Jól észrevehetően. Még köszöntünk is egymásnak. AKKOR még köszöntünk is egymásnak. Ugye dereng már, hogy hol rontottad el?

Ez az egyetlen dolog, amit elvártam volna, hogy köszönj vissza. Nem lett volna nehéz. Persze így is ugyanúgy leszartuk volna egymás fejét egész este, de legalább nem gondolnám azt rólad, hogy tahó vagy.
Fogadjunk, hogy még buta is! Bleee!