-Ne haragudj, neked tényleg ekkora rés van a fogaid között?
Hoppá! Utólag (tehát kevesebb, mint egy másodperccel a kérdés feltevése után) be kellett ismernem, elég hülye kérdés volt. Egyrészt ugye, miért kell egyáltalán megkérdezni? Hát persze, hogy akkora! Ott van, többször is megnézted. Látod. Nagy.
Másrészt, miért kell tahónak lenni? Illemtudó ember vagy, baszki! Persze nem ez volt a cél, egyszerűen kicsúszott.
Úúú, de csúnyán néz! Mondjuk ezek után én se pislognék meghatódottan. Na, mindegy, semmi baj. Kiköszörüljük még ezt a csorbát!
- Te tényleg ilyen töltöttgalamb vagy, vagy csak a ruha miatt tűnik úgy?
Az ilyen pillanatokban kicsit sajnálom, hogy nem léphetek bele a saját arcomba. Komolyan mondom, mint egy Tourette-szindrómás. Tiszta beszarás!
Persze nem kell aggódni, mert ahogy egy tibeti bölcs (és egy volt gimnáziumi osztálytársam) is mondta, mindig van lejjebb! Persze a tibeti bölcseknek könnyű ugye, a hegyekben, és tulajdonképpen a volt osztálytársamnak is, mert sokkal inkább gyakran, mint ritkán úgy ivott, mintha kötelező lenne. Szóval így jutottak ilyen mélyről jövő (kinek hogy) megállapításokra, egymástól egyébként teljesen függetlenül. Lenyűgöző!
Na de elég az hozzá, az utolsó döfés az lenne, ha az egyébként igen rokonszenves lánynak (akinél ekkorra az esélyeimet sikeresen mínuszba tornáztam, és akinek feltehetőleg elég szar napja van), boldogan, barátságosan és mérsékelt, ám őszinte lelkesedéstől csillogó arccal elárulnám, írtam róla pár sort. Igen, feltehetőleg ez sem növekvő irányban változtatná az önbecsülését. Így én is még jobban utálnám magamat. Mindenki nyert.
De ha jobban belegondolok, nem tehetek róla. Egyszerűen vannak olyan emberek, akikkel muszáj kicsit bunkónak lenni. Semmi különös nem indokolja, meg amúgy csinos is, aranyos is, meg minden, de ilyen a kisugárzása. Nem tudod megállni, hogy ne mondd meg neki, ha valami nem tökéletes. Őket nevezzük tahó-szelepeknek. A bennünk, többiekben felhalmozódott trógerséget hivatottak kiszellőztetni belőlünk. Csak sajnos ők ezt nem tudják.
Pedig igazából még hálás is lehetne, hogy észrevettem, hogy ő ilyen.
Ezek a hálátlan piszkok, phöjj!