Misi úgy érezte a szülinapi bulik nem neki valók.
Pontosabban azzal nincs semmi gáz, ha valaki máséra elment, de úgy tűnt neki, a világ nem akarja, hogy azok a szülinapi bulik, ahol ő a főszereplő (vagy inkább neki kéne annak lennie), jók legyenek. Márhogy neki. Egyszer lehet, hogy sikerült, de az se maradt meg az emlékeiben, és nem azért, mert ivott, ugyanis körülbelül13 éves lehetett. És viszonylag normális gyerekkora is volt.

Na de még ennél is korábban a következő dolgok történtek. Kevés barátja volt, de azok tényleg jók voltak. Viszont amikor édesanyja úgy gondolta, hogy most "zsúrt" rendez neki, akkor ezek közül mindig csak az egyetlen legjobb barátja volt az, aki a valódi barátai közül meg lett hívva. Ezzel még nem lett volna baj, viszont valamiért édesanyja úgy gondolta, hogy jobb az, ha több gyerek van, és ezért meghívott még hasonló korú gyerekekkel rendelkező szomszédokat, vagy az ő barátait, akiknek szintén voltak hasonló korú gyerekeik. Ebben mondjuk Misi nem feltétlenül értett vele egyet, de valamiért a saját születésnapjával kapcsolatban nem volt abban a helyzetben, hogy dönthessen. De ez a hozzáállás hasznos volt abból a szempontból, hogy legalább valaki jól érezte magát (itt nyilvánvalóan anyura és a többi felnőttre gondolunk).
Egyébként is, a szülők barátainak gyerekei általában seggfejek. Két kivétel volt, de az egyiket születése óta ismerte, a másik meg az ország másik végén lakott, úgyhogy vele csak lehettek volna barátok.
Ez a fajta buláj párszor lezajlott, ahol olyan malőr történt például, hogy valamelyik másik gyerek (az egyik seggfej ugye) nyitotta ki az ő ajándékát.
Aztán Misi ezt megelégelte, és elhatározta, hogy most aztán tényleg csak olyan gyerekeket hív meg, akiket szeret. Ezért kevesen lesznek, de az fasza lesz. El is jöttek, de hogy itt mi történt, arról csak pár fénykép a tortával tanúskodik, a többi a múlt ködébe vész. A történet koherenssége kedvéért tehát nyugodtan gondoljuk azt, hogy végül ez se sikerült jól.
Így aztán sokáig nem is rendezett, ami abból is fakadt, hogy utált bármit is szervezni. De kíváncsi volt, hogy ilyen előtörténettel milyen lesz a 18., amiről minden idősebb ismerőse olyan vad történeteket mesélt.
Hát rendeztek neki meglepi bulit, olyan volt. Ez abból szempontból jó volt, hogy ő tényleg meglepődött, sőt, meg is hatódott, és ezúttal is jobbára olyan emberek jöttek el, akiket szeret, csak megvolt az a szépséghibája, hogy a nagy készülődés közepette előző nap úgy bekúrtak a szervezők, mintha kötelező lenne, ezért este kilenc körül már csak Misi ugrált jókedvűen, de ő is csak azért, mert akkor még hitt abban, hogy ez nem lehet igaz.
Ja és ezen az estén derült ki az is, hogy legjobb barátja összejött azzal a lánnyal, aki iránt kezdtek benne gyengéd érzelmek ébredezni, és aki miatt (az említett kapcsolat okán) kb. két évig keményen szenvedett.
Jó buli volt.
Ezek után számára ez igazából szűk családi ünneppé vált. (Családját szerette, abból nem lehet baj, és szervezgetni sem kell, valamint arról se kell gondoskodni, hogy a jókedv fennmaradjon, mert velük egyébként se bulizott.) És ez jól volt így.

Aztán pár évvel később akkori barátnője, Andi amikor megtudta, hogy most lesz a jeles nap, erősen kapacitálta, hogy csináljon magának párdéjt. Ő persze visszautasította. Aztán mikor elpanaszolta Gergő barátjának, hogy milyen hülye ötleteket kap a nőjétől, Gergő is azt tanácsolta, persze rendezzen bulit. Úgyhogy nem volt más választása. De azért annyit sikerült elérnie, hogy csak kevés, igazán fontos embert hívott.
Előtte levő nap Andival tartottak privát szülinapot. Naggyon jó volt. Utána jött a családi show. Naggyon jó volt.
Utána jött a buli. Tök jó volt egészen addig, amíg Andi meg nem érkezett. Két napra rá szakítottak.
Misi úgy érezte, a szülinapi bulik nem neki valók.