Miért csak éjjel iszunk?- Kérdezem én.
Miért csak éjjel alszunk? -Válaszolod.
Miért csak nappal unatkozunk? -Kérdezek ismét.
És az agyam miért csak éjjel zakatol?

Az ötödik sebesség éjfél után jön.
Rallyzik az agyam egy tuningolt bömösön.
Hétfő, kedd, szerda, csütörtök...
A napok jönnek, észvesztő sebességgel.
Mint Douglas Adams és a határidők. Észvesztő sebességgel.

Hajszolom a történeteket, kergetem a meséket,
Közben a Szigetnél átnézik a veséket.
Én csak hajszolom a történeteket, kergetem a meséket,
És mint a nagyok, vesézem a zenéket.

Leülök a villamoson a rajzoló csaj mellé. Ülök a villamoson rajzoló csaj mellett. Közben ordítanak fülembe Beastiék (Can I get a witness to testify? Open your eyes, realize, electrify!), ami egyébként ilyen esetben nagyon veszélyes, ugyanis könnyedén önkéntelen ugrálást, higgadtabbaknál bólogatást eredményezhet.

Hát ez rajzol! Szeretem a rajzoló csajokat, és ez még jól is néz ki! Valahogy ennek kapcsán meg kéne szólítani, mikor már felismerhetőbb állapotba kerül a cucc. Könnyed sandításokkal ellenőrizhetjük a mű állapotát, mert úgy tűnik, nem akarja mutogatni másoknak.

Na de ez a rajz szar! Ráadásul tollal rajzol! Hát szabad ilyet? De még ha szabad is, ez egyre rosszabb lesz. Ugyan nem cél itt az őszinteség, de azért mégis, ...

-Kaphatok egy pohár tejszínhabot? Sakkozol velem? Kimegyünk vonatot nézni?-Jó!
- Mi a jó élet van itt? Karantént húztak föl a lakótelep körül? Erről jut eszembe : Nézd, Apu, ott jön a csíkosorrú!
-(hallgatás, beleegyezés)
- Ohhó, hellóó! Ó, kérlek, Istenem, add, hogy a mi házunkban lakjon! Add, hogy a mi házunkban lakjon, és esküszöm, hinni fogok benned!

- Azt szeretem ebben az áruházban, hogy nem a szokásos "Best of hipermarket songs-ot nyomják.
- Jó ár, jó hely, jó döntés!

- Brüüüümmm! Brüümm!
- Ez hülye, bazmeg! Ó, kérlek Istenem, add, hogy ne a mi házunkban lakjon, add, hogy ne a mi házunkban lakjon, kérlek, kérlek!

- Marika, idejönnél a pénztárhoz? Szükségem van rááád!
Marika, merre van a péklapát? Tahó ...

Ki szart bele a müzlidbe?
Hallotta ezt valaha bárki a Blöff magyar szinkronjától függetlenül?
De ne térjünk el a tárgytól! Egy olyan fontos dologról kell most beszélnünk, ami már évek óta bánt. Egy társadalmunkat mélyen meghatározó, ám mégis szánalmasan alábecsült kérdésről, a gabonapelyhek problémájáról van most szó, közelebbről arról, hogy miért is nem lehet normális gabonapelyhet kapni egy magyar élelmiszerboltban normális áron? Hm, na, miért? Hiszen nem volt ez mindig így.
Még ma is könnyektől elhomályosult tekintettel nézek vissza a '90-es évekre, az Aranykorra. Ekkor még virágzott a biznisz. Kellogg's termékek garmadával, volt itt kakasos (Corn Flakes), tigrises (Frosties), és mindenféle más állatos változat. Sőt, ne ...

Elhunyt Lou Reed, a legenda. Béke poraira!

Azon túl, hogy mint ember, a családtagjai, a barátai és talán saját maga számára is szörnyű dolog, hogy meghalt. De ezen túl én tényleg nem értem, miért kell keseregni. De nem is a halála felett érzett világméretű gyásszal kezdődnek a gondok, hanem hogy életében sokan elhitték, hogy amit ő csinál, az forradalmi. Abba bele se megyek, hogy jó-e vagy nem, ez szubjektív, az viszont valamivel kevésbé az, hogyha azt állítják, hogy nélküle a rockzene nem lenne ugyanaz. Felteszem tehát a kérdést. Baj lenne netán, ha kevesebb unalmas zenét adnának ki, arra hivatkozva, hogy egyszer már bejött? Ugyanis Lou Reed munkásságára általánosságban ez a legmegfelelőbb szó: unalmas.
Talán azért lehetett ...

- Akkora a vaginád, mint egy autóbuszkerék! - mondtam neki, csak hogy jól induljon a nap.
- Neked is - válaszolta, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy férfi vagyok, valamint a kérdést, hogy vajon mégis honnan a francból vagyok ilyen jól értesült elsődleges nemi jellegével kapcsolatban. Mert nekem még nem mutatta meg. Bár ha igazam van, ezt sokkal inkább nem sajnálom, mint amennyire igen.

Szóval ez a nap is csak olyan volt, mint a többi. Leszámítva, hogy a fehér ruhák ezúttal rózsaszínben jöttek ki a mosógépből.

Felhajtottam egy üveg rumot, csak mint általában, és elindultam dolgozni. Talán mondanom sem kell, hogy a nap eseménytelenül telt el. A robbanásban csak hatan sérültek meg, és közülük is csak kettőt kellett kórházba vinni, ...

Bizonyára sokakat gyötör a probléma, hogy őket sosem dicsérgetik, sosem bólintanak feléjük elismerően: "Ó, igen, ez a Géza egy igazi dzsentölmen." Emiatt szomorúak és lehajtott fejjel sétálnak, sokan még akkor is, ha nem is Géza a nevük. Az ő kedvükért álljon hát itt, hogy hogyan lehetünk dzsentölmenek 3 hihhetetlenül egyszerű lépésben.

1.Győződjünk meg róla, hogy közösségben vagyunk! Ez már csak azért is fontos, mert egyedül lehetünk bármilyen tahók vagy épp ellenkezőleg, nem ér, nullázódik. Jegyezzük meg: az embernek egyedül nincs modora.

2.Gondoljuk végig, hogy mit csinálna, hogy viselkedne az épp aktuális helyzetben egy igazi dzsentölmen!

3.Csináljunk úgy, ahogy az előbb gondoltuk, ha meg eddig is azt csináltuk, akkor ...

...amikor azért nem kezdeményezel beszélgetést, mert félsz, hogy megint arra terelődik szó... (a terelődés itt enyhe eufemizmus)

...amikor azért csinálsz úgy, mintha telefonálnál, mert nem akarsz beszélgetni. Most sem...

...amikor azért válaszolod, hogy álmos vagy, mert valamit muszáj...

...amikor azért mondod azt, hogy sietsz, mert jobb kifogás nem jut eszedbe... (vagyis igen, de azt úgyse hiszi el senki)

...amikor azért csinálsz úgy, mintha álmos lennél, mert azt válaszoltad...

...amikor azért nem mondasz semmit, mert úgyse fog válaszolni...

...amikor azért sántítasz, mert a menőn járás nem jött be...

...amikor csak azért nem kérdezed meg, mert úgyis mindenki azt kérdezi...(ráadásul nem is érdekel)

...amikor azért ...

 Az egész úgy kezdődött, hogy találkoztak. Mert mindig így kezdődik. Aztán egy ideig semmi.
Közelebb léptek egymáshoz. Egymás lábára léptek, egymás hátára másztak, összeért a fejük, érdeklődtek sokat. Aztán megfogták egymás kezét, és táncolta-táncoltak-táncoltak. Aztán egymás szemébe néztek, sokáig. És nevettek.
És a flörtölgetés, meg az első randi csak ezután jött.

-Én mondom, neked, haver, ott született valami!
-Ááá, már túl sok idő telt el, már rég a friendzone-ban vagy.
-Majd meglátjuk, hö!

Ezután jött a káromkodásokkal sűrűn teleírt agyfasz időszaka. Ez az, amikor az ember nem örül neki, hogy tud gondolkodni, mert tényleg csak gondot okoz.

Aztán majd meglátjuk, hö! Tényleg nem volt még a friendzone-ban. ...

Mostanában sokakra megharagudtam. Igazából nem
 is rájuk (de nem is velük) hanem értük haragszom. A legkisebb közös (többszörös) pont bennük az, hogy mindegyik b-vel kezdődik (és magamat ismerve ezek után meglep, hogy egyik sem a "baromarcú"). Vegyük is hát sorra, ki, és hogy húzta ki a gyufát!

1.ByeAlex rajongói
Igen, ők. Az elején kapcsolatunk még rózsás volt, ugyanis csak ízléssel nem rendelkező embereknek tartottam és nem értettem őket, de békén hagytuk egymást, én nem találkoztam a véleményükkel, nem is hangoztattam a sajátomat nyilvánosan (hiszen úgy gondoltam, az az egyetlen nyilvánvaló, és vállalható vélemény a jelenséggel kapcsolatban), aztán Magyarország kedvenc hipsztere (hadd ne kezdjek bele egy külön témába ezzel ...

Kimondani
Hogy mondhatnám el anélkül...Hogy mondhatnám el úgy...
Hogy mondhatnám el neked?
De miért pont neked mondanám el?
Akkor kinek?
Vagy mit?

Mert
Ha kimondanám, mit érzek: Elromlik minden!
Ha nem látszik, hogy mit érzel: Elromlik minden!
De az esély is elvész, hogy úgy legyen.
Hogy egyszer, akkor egyszer a festmény szép legyen. A vég vidám legyen. Az ég kék legyen.

Az ökrök boldog legelése,
A zászlók lelkes lengetése,
Egy kislány boldog nevetése.
Egy happy end, Meg Ryannel

vagy Natalie Portmannel

Claire Danes

vagy Emma Watson?

?

-  Na, odanézz, a bácsinak csöpög az orra!
Ebben a pillanatban még nem sejtettem, hogy az ötöslottó heti várható főnyereménye 635 millió forint, és azt sem, hogy egyszerre nagyon messze, ugyanakkor ijesztően közel járok az igazsághoz.
- Nem, nem csöpög az, de valami nincs rendben. Milyen fura az orra alja,mintha...mintha csak oda lenne ragasztva...
Kamera lassan kránol fölfelé - az orr teteje is olyan furcsán van ott.
Lássunk hát egy profilt! Ekkor derült ki, hogy ez az orr valóban nem a klasszikus fajtából való. Tudjuk, amelyik úgy kinő az arcból és úgy ott van.
Konkrétan van egy rés a fickó orrának közepe és az arca között! Egy RÉS! Egy SKIZMA! Egy SZAKADÉK! Egy SZELET ÜRES TÉR!
Amelyen keresztül be lehet kukucskálni a fejébe.
Gyomrom ...

 - Bassza meg! - mondta a fiatalember (és nem ám csak úgy általánosan, hanem hogy a lány, ő bassza meg!), és kortyolt egyet a söréből, de az is lehet, hogy ugyanezt fordított sorrendben játszotta le.
  Lényegében egy hosszú mindfuck után rájött arra, hogy helytelenül gondolta azt, hogy tyúkszaros kis életének másvalaki körül kéne forognia. Vagy lehet, hogy épp kéne,de elképzelhető, hogy vágyai ismét félresiklottak. Valójában az a bizonyos mindfuck is abból eredt, hogy ő maga sem tudta ezt sokáig eldönteni. Mint általában, most is a szokásos problémába ütközött: vajon az agya vagy a szíve vezette, igaz volt-e mindaz, amit érzett, igaz volt-e mindaz, amiről hitte, hogy a lány érzi.
De mivel minden tűnődés vége csak még kuszább ...

  Ott járnak közöttünk. Ezek azok az arcok, akik felröhögnek a temetésen. Akik finganak szentmisén. Na de nem ám olyan sunyit és laposat, hanem öleset, recsegőset. (Az lesz a tettes, aki a legszigorúbban néz.)
Akik az esküvőn pont az "Igen"-nél fújják ki az orrukat. Természetesen Louis Armstrongot megszégyenítő trombitálással.
  Akik a vidámparkban a Super Killer Tornado 2000-ren beülnek melléd, és a teljes menet alatt az időjárásról, a világgazdasági helyzetről, és tényleg végig (de főleg menet közben) arról beszélgetnek melletted, mennyire unalmas volt a Walking Dead előző része.
  Vagy akik nem hagyják, hogy nyugodtan lubickolj a másnap kínjainak pocsolyájában és épp ilyenkor szeretne mélyenszántó beszélgetést kezdeményezni ...

 Néha, például, ha az ember figyeli, ahogy valaki mellette varr, és szeretne vele beszélgetni, de tudja, hogy a másikat úgyse érdekli... Szóval ilyen teljesen random esetekben előfordul, hogy az ember felfedez valami hasonlóságot két olyan dologban, amiknek látszólag semmi köze nincs egymáshoz. Mint a CD-lemez, meg a rakott krumpli kolbásszal, ahol mindkettő ugyanannyira baromság, hiszen olyan valamit mondanak mellé, ami már inklúzive benne van.

Esetünkben meg egy dal a kiindulópont. Egy Stone Roses-dal. Sokan tudják, mennyire szeretem őket, itt beszéltem is róluk kicsit részletesebben. Na de ez nem is annyira lényeges, az sokkal inkább, hogy Breaking into Heaven van, az egyenlet másik felén pedig a tequila-ivás áll, és ez már nem egy nyelvtani ...

 Pár éve rádöbbentem arra, hogy a skandinávok nélkül sokkal boldogabb gyerekkorom lett volna. És itt most nem arra kell gondolni, hogy rémálmaim visszatérő alakjai lettek volna "nagyarcú, szőke emberek", hanem...
Számomra a legmeglepőbb ezt kimondani, de a képregények az okai. Sőt, sokkal inkább egy bizonyos képregény és a belőle készült rajzfilm.
Ne kerülgessük tovább a forró kását, a múminokról van szó.
Egy szép estén nyugodtan megvacsorázott a család, ahogy az akkoriban lenni szokott, és az Esti Mesében volt egy új rajzfilm, a Múminok. Ekkor még minden rendben volt. Ott volt mellettem a család, baj nem lehet, és egyébként is, itt van pár fehér mini víziló, mi bajom lehet? Ugyan kurva unalmas, de az unalmon kívül más ...

Na, ennek is vége! Az Armageddon már megint elmaradt, ezúttal legalább kétszer, és itt most nem a TV2 műsorváltozására gondolok. Ennek ellenére vagy éppen emiatt viszont szokatlanul izgalmas éven vagyunk túl, legalábbis részemről. Következzen hát egy rövid kis egoista magántörténelem, mert tényleg annyi minden történt, hogy jobb ezt számba venni.

Kicsit gondolatfolyamos, nem biztos, hogy mindent lehet benne érteni. Csak szólok, hogy direkt!

• Fuck 2011! Valahogy így kezdődött az egész nyakon öntve egy kis káposztás hásséval, jó adag mustárral, és legalább ennyi szeretettel. És még ráadásul pár fontos dologra is rádöbbentem.
• Olyan hideg tél, hogy a sokévi átlagnál jóval többször fagynak le a lábujjaim, de legalább ...

Most egy útra gondolok, rajta jéggel
Négy lábbal (2*2) felváltva csúszunk, mint testvérrel.
Gyerekkorunk utolsó nyara és az északi félteke tele volt.
Azóta kihűlt, elkopott, megfakult.

Most vált a kép, valaki mást látok.
Egy benzinkút rideg árnyékában állok.
Ő mellettem, a kezem remeg,
Ugyanakkor más testrészem egészen merev.
És eszembe jutott a valódi nyár, ahol nem volt több a nyál.
És el-el-elmerengek, hogy mi lett volna ha, ha nem csak várok.
De nem lett. Őt meg elnyelte az idő, ez az árok.

És most arra gondolok, hogy miért vágódnak a gyártósoron robogó remekbebaszott sértések a fejemhez, antagonizáció, miért mindenki magára gondol tolakodva-sietve, lassú fékezés közben,  lő, dő, áridő, határidő, PŰ!

Vagy mégis inkább ...

Régebben egyszerűbbek voltak dolgok. Amikor még mindenki más foglalkozott az én problémáimmal. Aztán teltek- múltak a hónapok, évek, és én foglalkoztam a saját problémáimmal. Segítséggel, és egyre kevesebb segítséggel, de én foglalkoztam velük és a saját problémáim voltak. Aztán elkezdtem olyanokéval is foglalkozni, akiket szeretek, vagy akikkel szolidaritást vállalok, avagy akikre csak úgy éreztem, oda kéne figyelni.
Viszont most elérkeztem arra pontra, hogy az egyik dologhoz, ami a legtöbb gondot okozza, valójában semmi közöm nem kéne, hogy legyen. Nem kértem, hogy legyen, nem tettem érte, hogy legyen, próbáltam elkerülni, de végső soron nem is rajtam múlott. És most valami olyannak kell megbirkóznom nap mint nap, ami valójában a ...

Csókolom, elnézést kérek, remélem, nem bántom meg ezzel, de most, hogy kivételesen van annyi hely a buszon (aminek jellemző sajátosságai közé tartozik, hogy még AHHOZ képest is ritkán jár, viszont legalább kurva sok megállója van, de szerencsére kicsi, és ezek miatt állandóan tömve van, és ezek csak a jó tulajdonságai), szóval most, hogy annyi hely van itt, hogy mindenki normális ritmusban tud lélegezni, nem húzna el a jó büdös picsába? Nem egy hosszú gurulást kérek Öntől, az országhatár az én mindenkori helyzetem félméteres körzetében van. Igen, jól látja, én egy miniállam vagyok Picsa közepén, csak gazdaságilag kevésbé állok jól, mint Monaco, mert nincs bennem annyi kaszinó.

Tényleg, remélem, nem sértődik meg, de még ...

Vannak napok, amikor semmi nem jön ki. És vannak napok, amikor minden kijön. Ja, de már eltértem a tárgytól, pedig még el se kezdtem, majdnem olyan lettem, mint Markó Iván.
Merthogy vannak olyan napok is, amikor legszívesebben átölelnéd a világot, és minden egyes gondolatod szétkürtölnéd. Valahogy így: "szorítacipőmszeretemamaritúgyennékegyhamburgertannyirajóezekkelazemberekkelbeszélgetniholnapdejótfogokaludni". Csak nagyobb terjedelemben. Persze kellenek ehhez hozzávalók. Először is nagyon fontos a jó társaság. Nem feltétlenül a klasszikus értelmében, lehet ez egy jó könyv vagy film, vagy zene is. Csak legyen. Ezek azért kellenek, hogy jöjjenek a gondolatok, amik inspirálnak, és rájöjj arra, hogy néha kurva jó élni, és ezt a pillanatot ...

Mit szólnánk egy jó meleg francia hagymaleveshez? Tudod, sajttal a tetején. Na, hm? Cipóban? Pirított cipóban? Mert már annyiszor láttad és ettél volna, de nem. Az Aranykakas Vendéglőben, Salgótarján mellett 680 Ft-ért? Hm? Márminthogy hmmm! ? Szőlővel? Ja, nem bocs, azt most eszem, de nem amellé.
Ár-érték arány? Meg múltkor is, amikor gulyáslevest kértél, amit abban a kis minibográcsban hoznak ki (persze tudjuk, hogy nem abban főzik ám, abba töltik bele, de ez azért olyan finom, mert paprika helyett van benne illúzió is). Akkor is jobb lett volna ez.
Cipóban? A cipó jó. A pirított cipó jó. Pirítós kenyeret is oly rég ettél mér, pedig nagyon szereted.
Hát, kiadós. A hagymaleves jó? Jó, de mondjuk azért egy tárkonyos raguleves (amit a ...

Misi a környéken sokmindenkitől félt. Ott volt a Berci kutya egy emelettel följebbről, aki mondjuk baromi kis termetű volt, de olyan hangja volt, mint egy oroszlánnak és mivel a gazdája biztos kézzel tartotta a pórázt, olyan vérszomjasnak is akart látszani. Aztán ott volt a Kántor kutya szemből. Na, ő már egy becsületes németjuhász volt, aki viszont soha nem csóválta a farkát, mindig büszkén tartotta, és nyakörv nélkül mászkált mindenfelé. Aztán mikor meghalt, jött a következő (kísérteties a hasonlóság Misi felső szomszédaihoz, ahogy az egyik gyerek felnőtt, jött a következő), aki kicsiként aranyos volt, de titkon Misi csak azért simogatta, hogy később ne kelljen félnie tőle. Nem jött be.
És aztán ott volt a Dzsoki nevű csávó ...

Szóval a következő feliratot láttam ma egy kiskocsma elé kiírva:"Minden 5-dik whisky után 1 szám a pultos hölgy tel.számából". 
Ez már önmagában is szórakoztató és nem csak a nyelvtani hibák miatt. De még sokkal viccesebb, mikor kiderül, hogy néz ki a "pultos hölgy". Sőt, igazából értelmet is nyer a dolog, mert tőle tényleg csak 5 whisky után kérnéd el, és tényleg max. egy számjegyet.

Misi úgy érezte a szülinapi bulik nem neki valók.
Pontosabban azzal nincs semmi gáz, ha valaki máséra elment, de úgy tűnt neki, a világ nem akarja, hogy azok a szülinapi bulik, ahol ő a főszereplő (vagy inkább neki kéne annak lennie), jók legyenek. Márhogy neki. Egyszer lehet, hogy sikerült, de az se maradt meg az emlékeiben, és nem azért, mert ivott, ugyanis körülbelül13 éves lehetett. És viszonylag normális gyerekkora is volt.

Na de még ennél is korábban a következő dolgok történtek. Kevés barátja volt, de azok tényleg jók voltak. Viszont amikor édesanyja úgy gondolta, hogy most "zsúrt" rendez neki, akkor ezek közül mindig csak az egyetlen legjobb barátja volt az, aki a valódi barátai közül meg lett hívva. Ezzel még nem lett volna baj, ...