Igyunk 2016-ra!
...a hosszantartó ízre...
...a szkepticizmusra és kritikus gondolkozásra...
...a társadalmi tudatosságra...
...a lonerekre és megrögzött egyedülállókra...
...az átléphetetlen 2 hónapra...
...a fotósokra...
...a szőrtelen állra és a kócos hajra...
...a betehetetlen kontaktlencsékre...
...a csajbandákra, a posztrockra és a neo-psychra...
...azokra hipszterekre, akik nem is tudják, hogy azok...
...a régi és új dalszövegekre...
...Zitára...
...a szájharmonikára...
...a barátokra, akik mindig számíthatnak rád...
...az elbaszott Y- és Z-generációra
...azokra, akik mindig panaszkodnak, főleg arra, hogy körülöttük mindenki panaszkodik
...a férfi-női barátságra...
...a testvérekre és apákra...
... arra a Száguldó Riporterre...
...

A lényeg, hogy ne veszítsd el a fókuszt!
Begurul az ágy alá, kész a baj! A Higgs-bozont is meddig kerestük a múltkor!

Amikor megtudtam, hogy másnap reggel 5-kor kelek, tudtam, hogy ez hazugság, mert valójában aznap estig nem is fogok aludni. Pedig ennél még a koránkelés is jobb egy kicsit. Sőt, a koránkeléssel nincs semmi baj. Csak azzal, hogy előtte nem aludhatsz sokat.

Ezzel együtt egész jó ütemben kezdtem el leépülni, köszönhetően annak is, hogy első nap csak délután tudtam felkelni, és aznap csak egy kávéra volt szükség, amit az esti munka előtt löktem le. Még a szokásos hajnali depresszió is csak a metrón tört rám és nem is az első megállóban.

Apropó hajnali depresszió. Ez a kialvatlanság 3. fázisa.

Az első fázis (megfelelő koffeinbevitel után) a kreatív fázis. Pörögnek a gondolatok, mindenről eszünkbe jut valami, de persze épp nincs ...

Kevesen tudják (körülbelül annyian, ahányan az éjszakai papagáj létezéséről tudnak), hogy a ma már híres, feloszlott Kefir zenekar útja korántsem indult olyan zökkenőmentesen, mint ahogy arról Matyó, a zenekarvezető-frontember beszélt.

Hőseink zenekara is abba a típusba tartozott, ahol a frontember az éneklés mellett mellékállásban gitározott is, hogy kevesebben kelljen osztozni a sörön. (Más kérdés, hogy mindenki jobban járt volna, ha fő koncentrációját inkább ide helyezi az éneklés helyett.) DE, és itt jön a történetben a csavar, ugyanis a ser mégis rosszabb arányban jutott volna mindenki részére, ha a dobos és a szintis nem antialkoholista (hiszen, mint tudjuk, ők csak a zöld színt szerették).

Itt jön a képbe Gabi (neme: ...

Misi hazafelé menet kétségbe vonta saját létezésének értelmét. Legalább kétszer.

Nem történt egyébként semmi különös, csak éppen randija volt egy olyan lánnyal, akinek valójában legvonzóbb tulajdonsága az a tény volt, hogy hajlandó volt Misivel szóba állni az első találkozásuk után is. Itt talán nem árt megjegyeznünk, hogy egyébként Misi nem volt a sokévi átlagnál csúnyább, mosdatlanabb, látványosan csóróbb, tahóbb vagy kínosabb.

Valljuk be, Misi már elszokott ettől a randi dologtól, ez is közrejátszhatott gyors lefolyású egszisztenciális válságának kialakulásában. Gondjai voltak a nőkkel, na. (1:1, ugyanis a tapasztalatok alapján nem kell túl messzemenő következtetéseket levonnunk, hogy kijelenthessük, a nőknek ...

Kedves kollégák, a mai napon a következő probléma kerül terítékre, amennyiben és mindazonáltal:

Vajon csúnya dolog-e (és ha nem, akkor mennyire) egy nemlétező személyről hazugságokat terjeszteni, ha a hazug történet szerint ez a nemlétező személy létezik?

  Mielőtt válaszolnának,hadd figyelmeztessem Önöket, ne bocsátkozzanak elhamarkodott következtetésekbe! Ugyebár elsőre azt gondolhatnánk, a megoldás pofonegyszerű. A pletykának nincs célpontja, nem sérül senki.
Azonban ha jobban megkapargatjuk a kérdést, rájöhetünk, hogy egy sokkal összetettebb problémával állunk szemben. A felek, akik a történetet hallották ugyanis gyanakodni kezdenek, vajon ki lehet az?
"Biztos a lány ott a sarkon az ukrán cserediák, aki semmit nem tud a ...

Mivel épp volt egy üres délutánunk és rövid utánanézés után kiderült, hogy egy Woody Allen-filmről van szó, nézőkollégával azt gondoltuk, itt nem lehet tévedni, gyerünk! A többszörösen hangsúlyozott romantika (Provence, 1928, Colin Firth) miatt aggódtam egy kissé, főleg, hogy nem nővel voltam, de ez volt még a legkisebb baj (az, hogy nem nővel voltam, persze elég baj, de most a romantikáról beszélünk, te kis hamis!). Woody Allen persze vitathatatlan nagymester, de ő se a kisujjából rázza ki a jóságot, azért meg kell dolgozni. Gondolom az új nyugágy egy csendes, dél-franciaországi falucska nyaralójában elég kényelmes lehetett.

A történet szerint Wei Ling Soo-t, a nagy bűvészt, azaz Stanley Crawfordot (Colin Firth) felkeresi ...

Betegen és valamivel bonyolultabban, mint arra számítani lehetne.

De előbb
Az előző rész tartalmából: Végre töltöttünk egy kellemes napot a parton, aztán egy kevésbé kellemes félreértést követően Mandgragoráék is elfogadták, hogy aznap még nem megyek el Massából. Ráadásul még eredeti, házi tiramisut is kaptam, csak úgy, kedvességből.

A valóban utolsó massai napomon aztán fájó torokkal ébredtem. Drága Mandragora barátnémtól kapott szopogató tablettát azzal a lendülettel le is nyeltem az eddigi briliáns kommunikációnk ritmusát tartva. Viszont megint mentünk a partra és még forró teát is vittünk, meg gerillamód lefoglaltunk egy napernyős helyet, ami azzal együtt, hogy szabálytalan, így délelőtt viszonylag kevés rizikóval ...

A Magyar Filmhét alkalmából végre a magyar nézők is láthatták Reisz Gábor első nagyjátékfilmjét a Van Valami furcsa és megmagyarázhatatlan -t, ráadásul a fesztivál egyik nagy kedvencéről beszélünk. Az első vetítés adatait ugyan nem ismerem, de a másodikon a MOM Park nagytermét teljesen megtöltöttük, ez biztos, én vettem meg az utolsó jegyet. Ez pedig olyan filmnél, ami kis költségvetésű és még magyar is, egyáltalán nem rossz, még akkor se, ha csak 610 a jegy.

A történet Szentesi Áron (Ferenczik Áron) körül forog, aki 29 éves (vagy 30?), Budapesten él albérletben, nemrég fejezte be az egyetemet, nincs munkája és fingja arról, mit kezdjen az élettel, de pillanatnyilag nem is érdekli, pl. mert  nemrég elhagyta a szerelme, Eszter ...

Az előző rész tartalmából: Megérkeztem Massába Mandragoráékhoz, megnéztem a tengert közelről, toltam aperitivót és találkoztam A Don sok olasz barátjával. Ekkor még úgy tűnt, mindkét oldalról (Mandragoráék és én) minden világos...

Sőt, még reggel is, amit rögtön úgy kezdtünk, hogy A Don lefuvarozott minket a partra, aztán ment szegény dolgozni, mert valakinek azt is kell. Hét ágra sütött a nap, és akkora hullámok voltak, hogy utoljára Görögországban láthattam ilyet olyan 12 évvel ezelőtt. Nem volt más hátra így hát, mint "Ez az élet, b-meg!" felkiáltással a habok közé vetnem magam! Nem lenne túlzás azt állítani, hogy a víz elég hűvös volt, de ezen a parton viszonylag sajnos piszkos is, de ez utóbbi persze csak a part ...

Idén kilencedik alkalommal rendezték meg a PLACCC-fesztivált, ami mindenféle, Budapesttel, a várossal szervesen összekapcsolódó, jellemzően alternatívnak nevezhető művészi alkotást, produkciót mutat be minden évben egy héten át.
Ez alkalommal Csepel nagy hangsúlyt kapott, két esemény is volt köthető hozzá. A Szubjektív Csepel (nem erről írok, nyilván), egy kiállítás, ahol iskolások rajzait, és három kiválasztott művésztől animációs filmet, fotókat, festményeket mutattak be Csepelről.
A másik pedig a 011 Alkotócsoport Valóság-szoba című, mije is? Mondjuk, élménye volt. Előadásnak nevezni félrevezető volna, de ebben a kijelentésben még nincs értékítélet.
A csoport egyébként nem ma kezdte, korábbi előadásaik között ...

Pár nappal ezelőtt rádöbbentem arra, hogy nincs mese, valószínűleg tényleg ismerem (személyesen) a világ egyik legszebb nőjét.
Ám ezzel együtt egy ennél még sokkal jobb fölfedezés talált meg: ez a csajszi gyakorlatilag egyáltalán nem érdekel, ugyanis azon kívül, hogy tényleg annyira szép, hogyha sokáig nézem (de ahhoz nem eléggé, hogy megtaláljam a hibáit), ordítani tudnék, semmi érdekes nincs benne.
Megnyugtató, nem?

Az előző rész tartalmából: egész nap Firenzében barangoltam egyedül, majd este találkoztam négy brit emberrel, velük és ausztrál szobatársammal iszogattunk és beszélgettünk nyelvészeti kérdésekről a vidáman csilingelő apokaliptikus viharban, ami még kicsit jobban zavarta esti álmomat, mint előző nap a diszkóslágerek,de legalább tudtam, hogy másnap indulok Massába, a tengerpartra.

Reggelre elállt az eső, bár jó sokáig húzta az éjjel. Én meg reggel elég gyorsan elhúztam a kempingből. A reggeli ezúttal egyszerűbb volt, mert úgyis ki kellett menni a pályaudvarra. Az első kisebb gondot az jelentette, hogy szólni akartam szállásadóimnak, Mandragoráéknak, hogy mikor futok be, viszont ekkorra a telefonom teljesen lemerült, és a kempingben ...

Elnézést a késésért! Meglesz ez, csak lassan! Szóval:
Az előző rész tartalmából: viszontagságos úton sikerült már éjszaka eljutnom utazásom harmadik állomására, Firenzébe, ahol az éjjel hátralévő részében én nem annyira, ám a szomszéd szórakozóhely vendégei remekül érezték magukat.

El lehet képzelni, mennyire voltam reggel kipihent, de azért annyira nem volt vészes, na meg a hét ágra sütő nap is jó cucc. Az már kicsit kevésbé, hogy a kemping piaca, amit amúgy büszkén hirdet is a bejárat után egy kicsivel, egy átverés volt, legalábbis nekem ottlétem mindkét napján zárt ajtókkal találkoztam. Úgyhogy mégis csak gondolkozni kellett azon, hogyan szerzek reggelit. Egyébként találkoztam a másik szobatársammal, aki ...

Az ihletet Laár András főzőcskés videói, félreolvasások, és főzőcskézések adták.

Cseszlintett palacsinta bazmeggel - az igazán ínyencek truttyantott bazmeggel szeretik - ezt magam is elkészítettem egyszer, nem olyan jó, mint a neve alapján gondolná az ember

Paradicsomleves kukázva

Rántott terbizil, főleggel

Peches camembert

Mirelitróka hasonszőrágyon

Pipogya mellplasztika párolt articsókával

Köldökszösz-paprikás

Girhes birsalma savanyú alakokkal

Párolt Putyin Merkel

Mutyi matyó-módra

Kurblizott Banderas sült almával

Sürgősségi tejberizs

Az előző rész tartalmából : megpróbáltam eltévedni Bolognában, láttam csomó mindent, aztán buliztunk. De az utolsó ott töltött napra még hátramaradt két fontos megnézendő ojjektum.

Reggel útnak is indultam ismét, ezúttal biciklivel. Megbeszéltük, hogy tegyem le a főtéren, mert délután érkezik Íbé barátja, aztán jó lenne, ha nem kéne végiggyalogolnia a városon hozzám hasonlóan. Szerencsére ügyesen mindketten elfelejtettük, hogy ha lelakatolom a bringát, és az egyetlen kulcs nálam van, akkor ennek sokkal kevesebb értelme van, mint azt elsőre gondolná az ember. Ráadásul mindkettőnknek csak akkor jutott ez eszébe, amikor már szignifikánsan messze jártam a járműtől. De végülis emiatt szerencsére (ezúttal irónia nélkül) csak ...

Az utóbbi időben elég jó mozi élményeim voltak, de mint tudjuk, minden jónak vége szakad egyszer. Én azért reméltem, hogy a The Edge of Tomorrow -val leróttam a penitenciámat, de úgy fest, még nem. Az  idei cannes-i fesztivál versenyprogramját is megjárt The Rover erényeként annyit mindenképp elismerhetünk, hogy Robert Pattinson remekül beszéli a szellemi fogyatékos parasztausztrált.
De ennél egy paraszthajszálnyival (hehehe) kevésbé is tudok sekélyes lenni. Íme!

A történet szerint "Az Összeomlás" után tíz évvel járunk Ausztráliában. A járművek, ruhák és satöbbi kinézete alapján ez a bizonyos esemény valószínűleg jövő hét kedden, esetleg pénteken történik. Szétesik a modern gazdaság és civilizáció, az emberek elszórtan ...

Az előző rész tartalmából : Elindultam szép hazámbul, Olaszországba, Pisa helyett Genovába érkeztem, ott elfáradtam, onnan át Bolognába, ahol találkoztam az angyali  Íbével, szállásadómmal, és felkészültem, hogy másfél nap alatt megnézzek sokmindent.

Mielőtt viszont ebbe belekezdenék, még hadd térjek ki arra a talán érdekes adalékra, hogy az első három napon milyen, számomra is megdöbbentően keveset ettem!
Az első nap mérlege: normális reggeli még itthon ( ésszerű mennyiségű vajas-mézes kenyér, vagy valami hasonló, ki emlékszik az ilyenekre?) reggel 8 körül. Délután 3 körül egy közepes méretű, nevezzük melegszendvicsnek. Este 9-10 körül egy pizzaszelet. Éhes voltam? Igen. Zavart ez? Igazából csak minimálisan.
Nem a ...

Nem változunk végérvényesen utazós bloggá, például azért sem, mert akkor félő, hogy még ennél is ritkábban születnének bejegyzések (soookkal ritkábban), de pár héttel ezelőtt kalandoztam egy kicsit Olaszországban, elmesélném, mi volt.
Itt az elején megjegyezném, hogy több szereplő álnéven fog megjelenni, leginkább azért, mert ez engem szórakoztat, viszont ezeknek a soroknak az írása közben sem tudom még néhány főszereplő eljövendő nevét. De munkásnyelven szólva, jó' van az úgy, majd meglesz!
Ezen felül azt is jelezném előre, hogy viszonylag kevés kép lesz. Ennek prózai oka az, hogy nem csináltam sokat. Mert telefonnal egyrészt körülményes, másrészt inkább informatív, mint szép képeket csinál, ha értitek, hogy mondom.
...

Kéremszépen tegnap egy igen ritka eseménynek lehettünk szem- és fültanúi: Magyarországra jött egy nemzetközileg elismert rockzenekar, ami még ráadásul aktuális is, és nem csak úgy jöttek, múzeumot nézni, fagyizni, meg ilyenek, hanem koncertezni. A magam részéről még mindig nem tudom eldönteni, jobb lett-e volna, ha nem teszik. Mert tényleg nagyon jól éreztem magam tegnap, de amikor véletlenül nem, akkor éppen az ő koncertjükön álltam, és nem az volt a legnagyobb bajom, hogy úgy egy 20 percet kb. végigköhögtem. Ezek voltak még az izgalmasabb pillanatok. Ez csak azért rendkívül szomorú, mert én tényleg miattuk voltam ott tegnap. De kezdjük az elején!

Ha azt nézzük, hogy ezek a nyári fesztiválok nem a koncertekről szólnak, hanem a ...

"Na, de ki fog filmet csinálni a méltán elfeledett zenészekről?"- hallották meg a soha fel nem tett kérdést a Coen-tesók, és előrukkoltak legújabb alkotásukkal, melyet még tavaly, Cannes-ban mutattak be, és amellyel sejthetően rengeteg ismeretlen zenésznek állítottak emléket.

A történet szerint az 1960-as évek New Yorkjában Llewyn (ejtsd kb.: Luin) Davis folkzenész (Oscar Isaac) azzal próbálja megkeresni a napi betevőt, hogy a - mára a beatkorszak kapcsán legendássá vált - Gaslight Café-ban zenélget bagóért. Mint kiderül, régebben volt egy társa is, de ő már (a film elején még) titokzatos módon nincs a színen. Amikor nincs kedve zenélni, akkor csúnyán bekarmol, és hogy ne csak ő érezze szarul magát, megpróbálja minél több embernek ...

Hú, régen írtam már bármit is, mi?
Ma az Arrow című tv-sorozatról lesz szó. Ugyan tavaly előtt indult, de az aktualitást az adja, hogy holnap fejeződik be a második évad, és még inkább, hogy én ma végeztem az elsővel.
Azért is fontos pont erről a sorozatról beszélni, mert ez indította el azt a dömpinget, ezen a piacon (tehát a két nagy képregénykiadó termékein alapuló tv-sorozatokét), ami úgy tűnik vár ránk, a mozifilmek nyomában. A következő tv-s szezonban legalább 9 ilyen új sorozat indul, az idei évadban indult Agents of S.H.I.E.L.D.-ről nem is beszélve, ami egyébként pont eléggel rosszabb ahhoz, hogy már ne érdekeljen. Érdekes egyébként, hogy míg a mozifilmek mezőnyében messze a Marvel vezet, itt pont a DC, sőt, már itt is ...

Viszonylag nagymértékű bizonyossággal állíthatom, hogy az előbb egy pénztáros meg akart ölni. Bár ezzel kicsit elsikáljuk dolgot. Talán pontosabb megfogalmazás lenne, hogy egy hatalmas vérengzéshez lett volna leginkább kedve. Ha már haza nem mehet egészen délután 4-ig.
Még szerencse, hogy a Spar-kódex (amiből véletlenül pont van nálam egy példány) 4.§ (6) 12. kimondja: "Ne öld meg a vásárlót (még erősen indokolt esetben sem)!" Igen, kicsit pongyolán van fogalmazva, de hát mit várjunk egy közérttől? 

Végre egy film, ami megtörténik! Ritkán találok rá olyan darabokra, amik tényleg katarzist okoznak, ennek sikerült, el is vártam. Úgyhogy bármily meglepő, ez most nem fikázós poszt lesz.

Spike Jonze-nek ez az első olyan egész estés filmje, amit nem csak ő rendezett, de teljes egészében ő is írta, és csak biztatni tudom, ne hagyja abba, mert megy neki ez is! Ennek a filmnek rendkívül jó forgatókönyve van.Adva van nekünk egy Theodore nevű magányos pali (Joaquin Phoenix - és le a kalappal, úgy ilyen szerelmesnek lenni, hogy a partnered csak hangban van ott, hát, tyű!) a közeli jövőben, egy elképzelt amerikai nagyvárosban, aki elég ótvarul érzi magát úgy általában, mert most már sokkal kevésbé van felesége, mint egy évvel ezelőtt ...

 Bevallom, nem nagyon ismerem Ari Folman munkásságát. Erre a filmre is csak azért figyeltem fel, mert a trailerben megfogott valami: az, hogy azt sugallta, a film animációs is, meg nem is. Tehát vannak benne élőszereplős meg animációs részek is. Ez igaz is lett, de ha bárki hozzám hasonlóan emiatt akarja megnézni, akkor helyette inkább újrázzon Roger nyúl-lal, ezt meg hagyja másokra! (Persze, tök más műfaj, és máshogy félig animációs, de egyből beugrottak róla Bob Hoskins és rajzolt haverjai.)

Miért? Mindjárt rátérünk erre is, de előbb egy kis rövid spoilermentes ismertető, hogy ne botorkáljon senki a sötétben.

Szóval itt van nekünk Robin Wright, akit Robin Wright játszik (például a Princess Bride-ban ő a hercegnő, a Forrest Gump-ban ...